Eletem Kinaban

Epp a szobamban ulok az iroasztalnal, az asztalomon egy level, ures papir es gyumolcssalata, az ablakunk racsai elott susognak a bambuszok, amelyeknek csak a korvonalait lehet kivenni a sotetben. Mar este van. A dvd lejatszo elott a Raise the red latern Zhang Yimou dvd tokja hever. Ihlet utan kutatok, de hiaba futom at ujra meg ujra a levelet, az csak nem akar jonni. Olyan sok mindenrol akartam irni, de igy, hogy mar megjott az elso level, meg van kotve a kezem, muszaj reagalnom a levelben irottakra, es ez valami miatt nem konnyu. Pedig kedves level, tele leirasokkal az elet apro-csepro dolgairol, amik igy a levelet kozvetlenne es szemelyesse teszik, en megsem pont erre szamitottam, igy nem tudom, mit irjak pontosan. Annyira belemerulok a gondolataimba, hogy fel sem figyelek az egyre erosodo motoszkalo zajra, ami az ablak mogul jon. Hallom, de nem jut el a tudatomig, nem torodok vele, csak amikor mar kozvetlenul az ablakom felol jon. Ekkor felpillantok, es egy masodperccel kesobb egy kivancsi szempar nez a szemeimbe. Egy vadaszgoreny. De most komolyan. En ilyet legutobb az Arkad kisallatkereskedeseben lattam. Hogy kerul egy vadaszgoreny az ablakomba Pekingben? Par masodpercig farkasszemet nezunk, a goreny mintha mosolyogna, epp kezdem megszokni, hogy itt van, aztan hirtelen elszalad.

Valodi volt, az biztos, de ha latomas lett volna, miert pont egy vadaszoreny jelent volna meg nekem? Egy hollorol meg lehet koltemenyt irni, na de vadaszgorenyrol levelet? Ebbol meritsen az ember ihletet. Azert egy blogbejegyzesnyit sikerult. :)

Pont a szulinapomon megjelent egy internetes cikk rolam, es masnap pedig egy ujsagban egy rovidebb interju. Eddig csak magyarorszagi kinai ujsagban voltam megemlitve, vagy keppel megjelenitve.

Hmmm, erdekes lehet, kar, hogy csak kb egy mulva tudom majd megnezni a lapot.

Tegnap Yang Li kollegiumi szobajaban megvettuk elso kinai laptopomat, az interneten keresztul, nem volt draga, es eleg jo (allitolag). Ma vagy holnap erkezik meg, es kartyaval fogok fizetni. Jajj, nem akarok penzt kolteni, de egyszeruen muszaj. Ha megiscsak megyek a radiohoz besegiteni, es ugy nez ki, megyek, akkor szuksegem lesz ra. Mag amugy is szuksegem lesz ra.

Uj elet, alig varom mar, hogy elkezdodjon. Persze mondhatnank, hogy mar elkezdodott, de igazabol egy atmeneti allapotbanleledzek egy honapja, es nem tudom meg, hogy milyen lesz az eletem nagyjabol az elkovetkezendo par honapban, es igy tervezni es hosszutavu donteseket hozni is icsit nehez es frusztralo. Ugyais most az az egyik alaptetelem, hogy jol akarom magam erezni, es emellett hasznosan tolteni az idot.

Tegnap Yang Li kolija eleg erdekes volt sok szempontbol. Ninc solyan nagy szabad ki-be- maszkalas, mint nalunk, a kulfoldi diak kolijaban.

Engem alig engedek be, pedig most oszinten, lanykent mi a fenet csinalhatnank egy olyan szobaban, ahol osszesen negyen laknak 15 negyzetmeteren? Regisztralnom kellett, diakigazolvany hijan (meg mindig nincs!), az utlevelmasolatomat prezentaltam, es bejegyeztek a szamomat. A masolatot ott kellett hagynom arra az idore, amig felmeettunk, es meg kellett mondani, kb. mikor erunk le. AAA, csak fel ora, mondta konnyeden Yang Li, en nem mondtam semmit, tudvan, hogy 15 perc alatt nem fogom eldonteni, milyen szamitogepet akarok venni, de tudvan, hogy o a kinai kolis diak, o tudja, mit kell mondani.

A koli maga em volt rossz sztem, persze nem volt nagyon modern,vagy szep, de nem volt nagyon lerobbanva sem, es kulonosen tiszta volt. Sokkal kellemesebb, mint sok magyar egyetemi koli. A szoba viszont nagyon kicsi volt, mindenkinek az iroasztala mellett volt egy szekrenye, es az asztal felett egy agya. En nem tudom, hogy hova raknam a rengeteg cuccomat peldaul. Ami viszont eleg durva, hogy a furdohelyseg egy kulon epuletben van nekik, es oda kell atmenniuk furdeni, hajat mosni minden nap, telen is.

A szobatarsai nem nagyon vettek rolam tudomast, de ez monduk nem is zavart.

Korulbelul egy ora alatt sikerult kivalasztani a gepet, es utana mentunk csak le, a portas kicsit morgott, megjegyezte, hogy hogy lehet illllyen sokaig maradni.

Elnezest, maskor nem fog elofordulni, mondta Yang Li kedvesen, es el volt intezve a dolog. Azert mindenre van megoldas.

25 eves lettem en...

Kiskoromban mindig ugy kepzeltem el, hogy majd a 25. szulinapomon hatalmas bulit csapok, minden baratomat meghivom, es egesz este beszelgetunk, kartyazunk, pletykalunk, tancolunk stb. stb.

Ennyire nem voltak nagyszabasu esemenyek tegnap, de igazan nem panaszkodhatom, jol ereztem magam egesz nap.

Felkeltem utan szobatarsam lepett meg egy kis ajandekkal, majd Yang Li-t latogattam meg, bar az eredetileg feloras utat masfel ora alatt sikerult megtennem, es ez amellett, hogy frusztraltta tett, elegge megroviditette a talalkozonkat, de jo volt a napot a legjobb kinai baratommal kezdeni. Utana Melindaekkal talalkoztam egy kellemes olaszos ebed es utana egy csodalatos sajttorta erejeig, a magyar tarsasag azert otthonos erzessel tolti el az emebert itt, hiaba. Plane, ha ilyen jofej magyarokkal talakozhat az ember.

Az este szintugy felejthetetlenre sikeredett.

Eredetileg azt terveztem, hogy fel otre a Beiwai-ra megyek (az elozo egyetemem), es megprobalom megtallani Gelisha-t, az orosz versenyzot, akivel nem tudok kapcsoaltot tartani, mert a facebookot itt keptelenseg hasznalni, de tudtam, hogy a Beiwai-on tanul szeptembertol. Mivel Imi ket magyar ismerose szinten beiwai-os, ezert veluk fel hatra beszeltunk meg talalkozot. Persze a pekingi kozlekedes ismet megtrefalt, bar gond nelkul sikerult nagyjabol megoldanom az atszallasokat, a tavolsagokat valami miatt ismet budapesti fejjel mertem csak fel. Igy epp hogy sikerult hat elott megerkeznem. Szerencsere ezzel senki felhaborodasat nem valtottam ki, mivel idokozben tobb kulfoldi beiwai-os diak is kedvet kapott a szulinapi vacsihoz, ugyhogy meg erkeztem utan egy olyan 15 percet vartunk erre-arra.

Kedvenc ettermemben a kedvenc kajaimat ettuk, es az egesz kornyezet es a jo tarsasag felidezte bennem a harom evvel ezelotti elmenyeimet. Milyen jo lenne, ha megint a Beiwai-ra jarhatnek, de gondolom itt, a Beishida-n is beindul majd a nemzetkozi elet, amint elkezdodik a suli. Visszamentem a regi kolimba is, amire alig lehetett raismerni, olyan gyonyoruen felujitottak, par eve meg ugy nezett ki, mint egy borton, vagy mint egy korhaz... vagy mint egy bortonkorhaz. :)

Jo kis tarsasag verodott ossze, es keso este meg elmentunk egy szuper talpmasszazsra a kozelben, ami felemelo elmeny volt szokas szerint. Kulonosen azt szeretem itt Kinaban, hogy ha ejjel 11-kor szeretnel talpat massziroztatni, akkor ezt minden kulonosebb problema nelkul megteheted, biztos lesz 10 perces korzeten belul egy hely, ami meg nyitva van. Az egyetlen kenyelmetlenseget az jelentette, hogy tul sok vendeguk volt ejfelkor, igy egy kicsit varnunk kellett, ezert egy ausztral lannyal meg kiultunk az ejszakai szabadteri sutode egyik asztalahoz, es kellemesen elragcsaltunk par yangrouchuanrrr-t, azaz nyarson sult birkahust. Nyammm. Kinaban lehetetlen unatkozni.

Nagyon erdekes emberekkel lehet megismerkedni Kinaban, meg fel sem ocsudtam a sokkbol, hogy a multkori mongol taskabemutaton egy igazi francia arisztokrataval, egy grofnovel (vagy valami hasonloval) kotottem baratsagot (akire a nagyszulei nehany birtokot es kastelyt hagytak orokul), maris osszebaratkoztam egy ausztral kinai lannyal, aki szabaduszo irono, es legfobb alma a vilag megmentese.

A napomat tovabb szinesitettek a sms-ek szulinapom alkalmabol, egyik draga baratnom hajnali negykor kivant boldog szulinapot a mobilomon, aminek en orultem, a szobatarsam meg ugy tett, mint aki nem hallott semmit. :D (Japan tuludvarias szobatars elonye.) De ma reggel eloszor 7 ora helyett 10-kor kelt... Nem baj, csak egyszer van egy evben szulinapom! :)

A versenyen "zongzi" (kinai eledel, nyulos rizs adja az alapjat, mely levelekbe van csomagolva oly modon,mhogy haromszogletu alakja legyen) neven hiresse valt amerikai versenyzo, eredeti neven Baitianmu, meg eredetibb neven Brian az egesz versney egyik igencsak szorakoztato szinfoltja volt. A "zongzi" elnevezes az elso donton ragadt ra, amikoris egy monologot adott elo egy "zongzi" neveben. A hatas frenetikus volt, mi a szinfalak mogott fetrengtunk a rohogestol, es a kinai nezok is annyira hangosan nevettek, hogy tobbszor meg kellett allnia Baitianmu-nak, hogy megvarja, amig egy kicsit elcsendesul a nezoter.

Baitianmu nagyon sokoldalu, ha kell, tancol, ha kell, enekel, eload, dalt ir kinaiul, es akarmit csinal, abban mindig megnyilvanul az egyenisege, mindenbe belevisz egy kis humort es nagy adag onironiat, talan ezert szerette meg annyi nezo.

Nem nehez viccesnek lennie, nagyon magas, kicsit nagydarab srac, aki egy kis muesetlen mozgassal maris nagyon szeretetremelto benyomast kelt.

Ezen kivul persze kivaloan tud kinaiul, es nagyon tajekozott.

Egyszoval szimpatikus figura, akit megszerettek a nezok, es akivel mindenki jol kijott az egesz verseny alatt.

Tegnap delutan a kampuszon belul setalgattam, es megprobaltam egy-egy jo fototemat talalni, de mindenhol csak nagy epuleteket, meg bambuszligeteket talaltam, ami a 10. kep utan mar kicsit egyhangu. Egyszerre csak meghallom Baitianmu hangjat, de ot magat nem latom, epp valakihez beszel. Dehat ez nem lehet, o mar egy honapja hazautazott Amerikaba, es majd valamikor jon Pekingbe, de a Renmin Egyetemre, nem a Beishida-ra.

De ez csak o lehet. A rejtelyes hang ugyanaz a hangszinen, es ugyanazzal a nagy beleelessel beszel, mint o. Olyan jellegzetes hangja van, ami nem lehet masnak, es amit 1000 kozul is konnyen megismer az ember.

Es ekkor hamarosan elobukkant teljes valojaban az egyik bambuszcsoport mogul, egy kinai neninek magyarazott epp valamit nagy lelkesen. Hat nem nagyon hittem a szememnek. Ritka dolog, hogy Kinaban csak ugy veletlenul osszefutsz egy ismerossel.

Jo volt latni egy ismeros "regi" arcot, aki tudja, milyen volt a verseny, hogy hogy ereztuk magunkat, es hogy miert volt olyan csodas az egesz. A tobbiek is johetnenek lassan, nagyon beleillettek ebbe a kinai kornyezetbe, szamomra ok a kinai eletem reszeive valtak egy kicsit.

A kinai holdnaptar szerinti hetedik honap 15-e, egy teliholdas ejszaka a kinai Halottak Napja. Kinaiul 鬼节-nek nevezik, talan a szellemek unnepekent is lehetne forditani, de inkabb nem probalom meg szo szerint leforditani. Az unnep korulbelul augusztus kozepere esik, es tobb napbol all.

Amikor Anjiangba Yang Li apai nagymamajanal voltunk, eppen a hatitaskamat pakoltam az indulasra, amikor a nagymama elhivta Yang Li-t, hogy segitsen neki. En is veluk tartottam, es azt lattam, hogy Yang Li a nagymama utasitasait kovetve cimezget kulonfele boritekokat. Mint kiderult, a boritekok kulon a 鬼节-re lettek gyartva, egy jo adag papirbol keszult penz talalhato bennuk, amiket az unnep alkalmabol az osoknek kuldhetnek el az elok, hogy azok tudjanak boldogulni a tulvilagon. Minden boritekon fel kell tuntetni a datumot, a felado es a cimzett nevet, hogy a penz egyaltalan eljusson a hozzatarozohoz, illetve hogy az adott hozzatartozo tudja, hogy ki kuldte neki a csomagot.

Mivel egy-egy ember, csalad, tobb osnek es halott hozzatartozonak is kuld penzzel teli csomagot, ezert egy listat is kell kesziteni a datummal, a felado es a cimzettek nevevel, illetve hogy mely hozzatartozo hany csomag penzt kap. A kozelebbi osoknek, hozzatartozoknak tobb penzt kell kuldeni, hiszen az o leszarmazottaik meg kevesen vannak, nem kapnak olyan sok helyrol kuldemenyt. A tavolabbi osoknek eleg egy-ket csomagot kuldeni, hiszen nekik szamos leszarmazottjuk van, es tobb helyrol kuldenek nekik penzt. Yang Li nagymamajatol a legkevesebb csomagot kapo os 1, mig a legtobbet kapo hozzatartozo 10-et kapott.

A keszulodes par napot vesz igenybe, es kozben kezdetet veszi a petardazas is.

Qiancheng ovarosaban egy idos ferfi a haza ele, az utcara tette ki a boritekokat, szepen sorjaba festette fel rajuk egy meteres ecsettel es fekete tintaval a tudnivalokat.

A penzt altalaban este szoktak eljuttatni az osoknek, oly modon, hogy a boritekokat es listat is kiviszik az utcara, megyujtjak, es egyutt elegetik. Mindezt a muveletet hosszas es hangos petardazas kiseri.

Pekingben es nagyobb varosokban nem nagyon lehet megfigyelni ezt a szokast, valoszinuleg tuzvedelmi okokbol.

Anjiang utcain ezekben a napokban szamos egyeb kelleket is meg lehetett vasarolni az utcakon, mint peldaul hatalmas, embernyi atmeroju, papirbol keszult kor alaku koszorukat, melyek hasznalatarol nem mondott meg semmit Yang Li, csak hogy ez is a szertartas egy kelleke lehet.

Masik szemelyes elmeny, hogy Yang Li szuleinel, miutan kiraktak a vacsora fogasait az asztalra, egy darabig nem ulhettunk le, hanem varnunk kellett kicsit, ennek az a celja, hogy elobb a halott hozzatartozok tudjanak enni a vacsorabol.

Ezekben a napokban tenyleg sokfelekeppen megnyilvanul a halott osokhoz fuzodo kapcsolat.

Elso alkalommal a szobambol netezek, a kevenc japan szobatarsam jovoltabol, aki hozottmagaval szamitogepet. Igazan megszerettem az elmult ket nap alatt, de nem a szamitogep miatt.

Eleg, ha csak annyit modnok, hogy az elso kozos estenken az o javaslatara a Mamma Mia-t neztuk meg (amit, mint kesobb kiderult, o mar 5-szorre nezett meg), es 5 perc utan mar egyutt enekelte az osszes dalt a szereplokkel. Azt hiszem, vidam napoknak nezunk elebe.:)

Meg gondolatban sokszor jarok Del Kinaban, mivel Pekingbe bekoszontott az osz, es jelenleg se teli cuccokban, se anyagi forrsaokban nem bovelkedek. Mint kiderult, meg majdnem ket het, mire az elso osztondijat megkapom, ami egy hettel kesobb van, mint amire eredetileg szamitani lehetett.
Delen nem csak az idojaras volt kellemesebb, de raadasul antropologusszemmel valosagos aranybanya volt minden telepules, ahol megfordultunk. Most nem tudom, fogok-e tudni ezzel foglalkozni, de elobb-utobb tutira belevetem magam a kinai videki eletbe, es felterkepezek midenfele erdekesseget. Titkos tervem most, hogy Yang Li nagymamajaoz koltozzek egy idore. Szinte latom maga, ahogy rizsszedo kalapban jarom a videket, atvagok a rizsfoldeken, a dinnyeseken, ahogy baratsagos mandarinligetek kozt visz az utam es ahogy neha megallok egy-egy kutnal vizet inni. Csirkek futkorasznak a fak es a dinnyek kozott, es a hosegtol rekkeno levegot betolti a kabocak berregese. Ahogy a falut a varostol elvalaszto folyon minden honapban atkelek egyszer a revesszel, hogy felszerelkezzek nemi, a helyiek egy resze szamara bizarr izu inyencseggel az elkovetkezendo egy honapra. Hmmm, ha visszagondolok az ottani videkre, a tajra, a kedves kis hazra, ahol laktunk, a kertre, a butorokra, tenyleg ellenallhatatlan kalandvagy tolt el, hogy mint egy igazi felfedezo, megismerjem az ottani eletet. Ami kicsit visszatart,az a sok kaboca, meg a tenyernyi pokok a falon, de valamit valamiert :)
 

Amig en hetvegen nem voltam Pekingben, o megerkezett!

Hatalmas megkonnyebbulest jelentett az elso talalkozas, egy nagyon kedves, eletvidam, eleven, baratsagos japan lany, aki jol tud kinaiul, es van dvd lejatszoja is, amin tudunk majd jo kis kinai filmeket, meg romantikus szappanoperakat nezni kinaiul! :)

Holnap megyunk sushizni a koreai baratnoivel, akik teljesen belelkesultek, hogy Mali-nek (igy hivjak) egy igazi nyugati szobatarsa lett ebben a felevben. :)

Azt hiszem, szobatars tern megint jol jartam, persze meg nem akarom elkiabvalni, de optimista vagyok!

Hah, visszaerkeztunk Yang Li-val tegnapelott Pekingbe, csodas volt az ut, olyan helyeken megfordultam, amiket korabban csak filmen lattam. Igyekszem majd beszamolni az eszreveteleimrol a kesobbiekben, de elobb ket aktualis sztorit szeretnek leirni.

Tegnapelott egy delutanom volt ra, hogy egy csomo mindent elintezzek Pekingben, ugyanis meg mielott eluaztam delre, elkuldtem par kepemet egy ket hirdetesre, ahol kulfoldi arcokat kerestek. Jott is telefon, amikor Yang Li szuleinel voltunk, hogy raerek-e szept. 5-6.-an, mert Belso Mongoliaban lesz egy bemutato, ahol taskakat kene bemutatni. Nana hogy raertem! :) Annal is inkabb, mert a radios munka ugy nez ki, eluszott tobb okbol is kifolyolag.

Tehat pentek delben erkeztunk Pekingbe vissza, es szombat reggel indultunk Belso-Mongoliaba. A kozbeeso delutan legfontosabb feladata az volt, hogy postan vegre hazakuldjek par dvd-t, amin a verseny forduloi vannak rajta jobb minosegben, mint ahogy az internetrol letoltheto, es persze egybe kompletten. Amugy egy hete el kellett volna mar kuldenem oket. Elkuldhettem volna delrol is, de Yang Li szerint kb ket het, mire onnan feler a csomag eloszor Pekingbe, raadasul diszkreten megjegyezte, hogy neki meg egy levele sem erkezett meg a rokonaihoz, amiket az egy ev alatt kuldott Magyarorszagrol, ugyhogy o nem probalkozna a helyemben. Maradt tehat a pentek delutan Pekingben. Berohantam a postara fel 5-kor, ami 5-kor zart, hogy feladjam a dvd-ket, amikoris a az ablaknal ulo alkalmazott kozolte, hogy nem lehet feladni masolt dvd-t Magyaroroszagra csak igy, mert nem tudhatja, hogy nincs-e benne reakcios tartalom. Csak akkor adhatom fel, ha szerzek hivatalos igazolast arrol, hogy a tartalma feddhetetlen. Kerdeztem,  hogy es honnan szerezzek ilyen igazolast. Hat abban nem volt biztos. Mondtam, hogy nezzenek bele ok. O, azt nem lehet, neki nem all jogaban olyan igazolast kiallitani, es amugy sem tudnak mivel lejatszani a postan. Vegul mar az osszes alkalmazott odagyult, es azon gondolkotak, hogy honnan kell nekik az az igazolas. Vegul az egyik azt mondta,m hogy hat a sulibol. (Kerdeses, hogy mi van, ha mondjuk tortenetesen nem vagyok egyetemista.)

Rohantam a suli to-jara. Ahogy beleptem, epp hogy egy gyors *ni hao*-t sikerult elmondanom, amikor ramkialtott az asztal tulodalan ulo ferfi, es egy kis kinai no odarohant hozzam egy pisztolynak, vagy lezerkardnak latszo targgyal, a fejemnek szegezte, es lenyomott rajta egy gombot. Ennek hatasaa egy kis piros sugar indult a homlokom fele. Na igen, ilyenekre szamitani lehet, ha az ember bizonyos hivatalos helyekre mereszkedik be. Ez ugyanis a szupergyors lazmero volt, ami megallapitotta, hogy a testhomersekletem a normalis sztandardnak megfelelo, igy nincs szukseg ra, hogy az uj tipusu influenza gyanujaval elkulonitsenek, es azonnali hatallyal korhazba szallitsanak. Ezutan koszontek, es elmondhattam a keresemet, plusz egy-ket kerdest az osztondijam erkezesevel kapcsolatban. Az ugyintezo dobbenten nezett az eset hallatan, es azt mondta, hogy ilyen szituacioval meg nem talalkozott. Hatrament megvitatni az ugyemet a tobbi kollegaval, es ezutan sajnalattal kozolte, hogy ok kilyen igazolast nem adhatnak ki, csak ha a hivatalos csomagolasban megkapom a hivatalos dvd-ket a versenyrol, akkor tudnak ilyet kiallitani. (Az meg kb. egy ev.) Hat erre nem tdtam mit mondani, csak visszafogtam magam, hogy ne torjek ki. Mikozben megvitattuk az osztondijas kerdest, hirtelen kozbevagott, hogy van-e egeszsegugyi lapom, amit az internetrol kellett letolteni. Mondtam, hogy igen. Megkerdezte, hogy es nalam van-e. Mondtam, hogy nincs, mert nem akarok most regisztralni. Akkor legkozelebb, ha ide jovok, hozam magammal. Utana valaszolt a kerdeseimre, es elhagytam az irodat, ami nagy-nagy megkonnyebulessel toltott el.

Az egeszsegugyi lapot egy heten at kell toltogetni, minden nap ketszer lazat kell merni, egyszer reggel, egyszer delben, es az eredenyt ravezetni a papirra. Ezt a koli szemelyzete naponta ellenorni. A regisztraciohoz ez a lap is szukseges, ennek hianyaban nem lehet megkezdeni a tanevet. Elvileg az erkestol szamitott egy heten at kell vezetni, de ugyebar en ket honapja Kinaban vagyok mar, es raadasul egy honapja lassan a koliban lakok, es egy honapja elinteztem a regisztraciohoz szukseges formalitasok 90 szazalekat. Mindezeket nem akartam elmondani az ugyintezonek, mert valoszinuleg nehezen tudta volna megemeszteni mindezt.

Hetfon kezdem a mereseket, mar alig varom.

Konkluzio. A magyar posta jo. A TO mindenutt ugyanolyan a vilagon. Nagy a panik az influenza miatt.

A bemutato jol sikerult, ket elegans ruhat kellett viselnunk, es osszesen negyszer kellett felvonulni kulonfele alakzatokban es kombinaciokban. A taskak csunyak voltak, de nagyon menok, mert Gucci meg Prada volt rajuk himezve. Talalgattuk, hogy vajon tenyleg eredetiek-e, de hamisitvanyoknak csak nem szerveznenek emutatot egy elegans szalloda lobbijaban. Egyeb musor is volt, tancosok, hegedu, meg kozonsegtippeles, hogy vajon melyik taska mennyibe kerulhet stb.

Kicsit sajnaltam, hogy nem kovettem figyelemmel otthon a Fashion Tv adasait, de azert megprobaltam kegyetlen arckifejezest oltve demonian mozogni. :)

Eleg profi volt az egesz, de persze a versenyhez viszonyitva kozel sem volt nagyszabasu. A sminkes katasztrofalis volt, sikerult mindenkit 10 evvel oregebbre es vampirosra sminkelnie, ugy, hogy a vakolatnyi alapozo kiemeljen minden egyebkent lathatatlan borhibat. A sminkeles utan fel orat toltottunk a mosdoban titkos korrigalassal. A ruhak, amiket kaptunk, eleg jok voltak, merteben is megfeleltek, meg jol is neztek ki.

A szallodank egy harom csillagos szalloda, olyan mazlista voltam, hogy sajat szobat kaptam. A kajak csodasak voltak, edebelni egy kisebb etteremben ettunk mongol kajakat, amik egyszeruen fantaszikusan finomak voltak. Egyedul a sos teat, illetve tejes teat nem tudtam megszeretni, de a tobbi egyszeruen elkepesztoen jo volt! A vacsi a hotelben volt, elegge nemzetkozi jellegu svedasztal. Nyammm.

Osszessegeben nagyon jo volt az egesz, de jo lesz visszamenni Pekingbe is.

Ami kicsit megviselt, hogy mig delen atlag 35 fok volt, Pekingben mondjuk 25, itt pedig nem tudom, mennyi, de jeges szel fuj, kitartoan es folyamatosan szital a hideg eso, es legszivesebben bundakesztyut huznek.

Na megyek, mert lassan indulunk a repterre.

Vegre, napok ota eloszor sikerul internetkozelbe kerulni!

A 27 oras vonatut meglepoen gyorsan telt, persze jo dolgounk volt, sikerult kemenyfekvos jegyet szereznunk. Kinaban alapvetoen negy kategoriaju jegyet lehet venni. Kemeny ulos, puha ulos, kemeny fekvos es puha fekvos. Ezek ara es komfortfokozata az elsotol az utolsoig emelkedik, a legjobb ar-ertek aranyu ktsegkivul a kemenyfekvos. A legtobben ezert ilyen jegyet szeretnenek venni, vagy pedig kemenyuloset, mert az pedig a legolcsobb.

Egy legterben hat fekvohely talalhato, ket barad haromszintes emeletesagy. A csodas az volt, hogy raadasul sikerult a legalso szintre jegyet szerezni, ami a legkenyelmesebb, mert azon kivul, hogy nem a plafonig maszni, de raadasul teljesen fel is ehet ulni az agyon anelkul, hogy az ember beverne a fejet. A legfelso szinten levo agy mar olyan kozel van a plafonhoz, hogy ezt nem lehet megtenni.

Mint tapasztalt vonatozok, elozo nap delutan alaposan bevasaroltuk a hosszu ut elengedhetetlen kellekeit. 3-4 papiredenyes smack tesztat (kenyelmes tesztat, az itteni elnevezest leforditva), mivel minden vonaton van egy forrovizat ado gep, ugyhogyy kenyelmesen levest varazsolhatunk par perc alatt. En vettem meg egy csomag kis fott furjtojast, mert regebben meglestem a kinaiakat, hogy ezt is bele lehet tenni a levesbe. Virslit nem mertem, mert a csomagolasra nincs rairva, hogy melik az edes, de iztam benne, hogy Yang Li talan ugyis vesz, es talan nem edeset. Vett is, gyanusan zoldes szinut, ami nem volt edes, csak halas. Halvirsli volt ugyanis. Vettem meg egy adag bananos sajtot hirtelen feindulasbol, mert tudtam, hogy hosszu lesz az ut, es hogy ugyis meg fogom enni a nagy unalomban. :) Tiszta becsapas amugy, itthon ezt nem neveznenk sajtnak, csak suru joghurtnak. Ugyhogy vegulis nem mondhatom, hogy rossz volt, csak eppen nem nagyon emlekeztetett sajtra. Persze vittem vizet meg uditot is.

Azt hittem, nagyon bevasaroltam, de kb az ut felere mindent megettunk. A masik felet viszont ataudtuk, ugyhogy vegulis elegnek bizonyult az ellatmany.

Hihetetlen, milyen jol lehet aludni a vonaton. (Marmint ha van fekvohelyed.) Ringat es zakatol. 10-kor automatikusan lekapcsoljak a villanyt, ez a takarodo ideje, es az utasok 99 szazaleka eldol ilyenkor es ot perc mulva az egyetlen hang, amit hallani lehet, az neha egy-egy horkolas innen-onnan. a maradek egy szazalek az en vagyok altalaban. De 11 korul en is mely alomba merulok.

Amikor megerkeztunk Huaihua-ba, eleg nagy hoseg foadott, melegebb, mint Peking. Huaihua tobb dolgot is takarhat. Egyreszt jelolheti a Hunan tartomany egyik legnagyobb `diqu`-jet (korzetet???), illetve ennek a diqu-nek a fovarosat. A diqu, mint megtudtam, a tartomanynal eggyel kisebb egyseg a kinai kozigazgatasban. A tartomanyi szekhely (Hunan eseteben ez Changsha) pozicioja tehat magasabb a diqu fovarosanal.

Szoval mi Huaihua varosba erkeztunk. Huaihua szamomra egy kozepes, jellegzetesen kinai, meg egyaltalan nem elnyugatosodott varosnak tunt. Nagy volt a nyuzsges a vonatallomas korul, mindenfele hatalmas kerek kalapos nenik es bacsik hoztak vittek a zoldsegeiket, gyumolcseiket eladasra, sok kis haromkereku bicikliszeru takolmany hatuljan sutottek a kulonfele kis harapnivalokat. Hangulatos volt az egesz. Meg megfigyeltem, hogy a taxi kezdotarifaja 4 yuan (Pekingben 10), de nem sok idom volt Huaihua-t tanulmanyozni, mert fel ora mulva mar az Anjiang-ba meno buszon ultunk.

Anjiang volt az utunk elso allomasa. Kiderult ugyanis, hogy nem csupan a szulokhoz megyunk majd, hanem az osszes rokont vegigjarjuk egy het alatt.

Anjiangban foleg az apai agu rokonsag lakik, ket ejszakara Yang Li apai nagymamaja (nainai) fogadott be minket.

A tovabbiakrol majd holnap bovebben.