Elso alkalommal a szobambol netezek, a kevenc japan szobatarsam jovoltabol, aki hozottmagaval szamitogepet. Igazan megszerettem az elmult ket nap alatt, de nem a szamitogep miatt.
Eleg, ha csak annyit modnok, hogy az elso kozos estenken az o javaslatara a Mamma Mia-t neztuk meg (amit, mint kesobb kiderult, o mar 5-szorre nezett meg), es 5 perc utan mar egyutt enekelte az osszes dalt a szereplokkel. Azt hiszem, vidam napoknak nezunk elebe.:)
Meg gondolatban sokszor jarok Del Kinaban, mivel Pekingbe bekoszontott az osz, es jelenleg se teli cuccokban, se anyagi forrsaokban nem bovelkedek. Mint kiderult, meg majdnem ket het, mire az elso osztondijat megkapom, ami egy hettel kesobb van, mint amire eredetileg szamitani lehetett.
Delen nem csak az idojaras volt kellemesebb, de raadasul antropologusszemmel valosagos aranybanya volt minden telepules, ahol megfordultunk. Most nem tudom, fogok-e tudni ezzel foglalkozni, de elobb-utobb tutira belevetem magam a kinai videki eletbe, es felterkepezek midenfele erdekesseget. Titkos tervem most, hogy Yang Li nagymamajaoz koltozzek egy idore. Szinte latom maga, ahogy rizsszedo kalapban jarom a videket, atvagok a rizsfoldeken, a dinnyeseken, ahogy baratsagos mandarinligetek kozt visz az utam es ahogy neha megallok egy-egy kutnal vizet inni. Csirkek futkorasznak a fak es a dinnyek kozott, es a hosegtol rekkeno levegot betolti a kabocak berregese. Ahogy a falut a varostol elvalaszto folyon minden honapban atkelek egyszer a revesszel, hogy felszerelkezzek nemi, a helyiek egy resze szamara bizarr izu inyencseggel az elkovetkezendo egy honapra. Hmmm, ha visszagondolok az ottani videkre, a tajra, a kedves kis hazra, ahol laktunk, a kertre, a butorokra, tenyleg ellenallhatatlan kalandvagy tolt el, hogy mint egy igazi felfedezo, megismerjem az ottani eletet. Ami kicsit visszatart,az a sok kaboca, meg a tenyernyi pokok a falon, de valamit valamiert :)
