Vegre, napok ota eloszor sikerul internetkozelbe kerulni!
A 27 oras vonatut meglepoen gyorsan telt, persze jo dolgounk volt, sikerult kemenyfekvos jegyet szereznunk. Kinaban alapvetoen negy kategoriaju jegyet lehet venni. Kemeny ulos, puha ulos, kemeny fekvos es puha fekvos. Ezek ara es komfortfokozata az elsotol az utolsoig emelkedik, a legjobb ar-ertek aranyu ktsegkivul a kemenyfekvos. A legtobben ezert ilyen jegyet szeretnenek venni, vagy pedig kemenyuloset, mert az pedig a legolcsobb.
Egy legterben hat fekvohely talalhato, ket barad haromszintes emeletesagy. A csodas az volt, hogy raadasul sikerult a legalso szintre jegyet szerezni, ami a legkenyelmesebb, mert azon kivul, hogy nem a plafonig maszni, de raadasul teljesen fel is ehet ulni az agyon anelkul, hogy az ember beverne a fejet. A legfelso szinten levo agy mar olyan kozel van a plafonhoz, hogy ezt nem lehet megtenni.
Mint tapasztalt vonatozok, elozo nap delutan alaposan bevasaroltuk a hosszu ut elengedhetetlen kellekeit. 3-4 papiredenyes smack tesztat (kenyelmes tesztat, az itteni elnevezest leforditva), mivel minden vonaton van egy forrovizat ado gep, ugyhogyy kenyelmesen levest varazsolhatunk par perc alatt. En vettem meg egy csomag kis fott furjtojast, mert regebben meglestem a kinaiakat, hogy ezt is bele lehet tenni a levesbe. Virslit nem mertem, mert a csomagolasra nincs rairva, hogy melik az edes, de iztam benne, hogy Yang Li talan ugyis vesz, es talan nem edeset. Vett is, gyanusan zoldes szinut, ami nem volt edes, csak halas. Halvirsli volt ugyanis. Vettem meg egy adag bananos sajtot hirtelen feindulasbol, mert tudtam, hogy hosszu lesz az ut, es hogy ugyis meg fogom enni a nagy unalomban. :) Tiszta becsapas amugy, itthon ezt nem neveznenk sajtnak, csak suru joghurtnak. Ugyhogy vegulis nem mondhatom, hogy rossz volt, csak eppen nem nagyon emlekeztetett sajtra. Persze vittem vizet meg uditot is.
Azt hittem, nagyon bevasaroltam, de kb az ut felere mindent megettunk. A masik felet viszont ataudtuk, ugyhogy vegulis elegnek bizonyult az ellatmany.
Hihetetlen, milyen jol lehet aludni a vonaton. (Marmint ha van fekvohelyed.) Ringat es zakatol. 10-kor automatikusan lekapcsoljak a villanyt, ez a takarodo ideje, es az utasok 99 szazaleka eldol ilyenkor es ot perc mulva az egyetlen hang, amit hallani lehet, az neha egy-egy horkolas innen-onnan. a maradek egy szazalek az en vagyok altalaban. De 11 korul en is mely alomba merulok.
Amikor megerkeztunk Huaihua-ba, eleg nagy hoseg foadott, melegebb, mint Peking. Huaihua tobb dolgot is takarhat. Egyreszt jelolheti a Hunan tartomany egyik legnagyobb `diqu`-jet (korzetet???), illetve ennek a diqu-nek a fovarosat. A diqu, mint megtudtam, a tartomanynal eggyel kisebb egyseg a kinai kozigazgatasban. A tartomanyi szekhely (Hunan eseteben ez Changsha) pozicioja tehat magasabb a diqu fovarosanal.
Szoval mi Huaihua varosba erkeztunk. Huaihua szamomra egy kozepes, jellegzetesen kinai, meg egyaltalan nem elnyugatosodott varosnak tunt. Nagy volt a nyuzsges a vonatallomas korul, mindenfele hatalmas kerek kalapos nenik es bacsik hoztak vittek a zoldsegeiket, gyumolcseiket eladasra, sok kis haromkereku bicikliszeru takolmany hatuljan sutottek a kulonfele kis harapnivalokat. Hangulatos volt az egesz. Meg megfigyeltem, hogy a taxi kezdotarifaja 4 yuan (Pekingben 10), de nem sok idom volt Huaihua-t tanulmanyozni, mert fel ora mulva mar az Anjiang-ba meno buszon ultunk.
Anjiang volt az utunk elso allomasa. Kiderult ugyanis, hogy nem csupan a szulokhoz megyunk majd, hanem az osszes rokont vegigjarjuk egy het alatt.
Anjiangban foleg az apai agu rokonsag lakik, ket ejszakara Yang Li apai nagymamaja (nainai) fogadott be minket.
A tovabbiakrol majd holnap bovebben.
