Eletem Kinaban

Ugy nez ki, hogy nekem is kijut egy varatlan nyaralas. Tudom, tudom, Kinaban vagyok, nem is panaszkodok, de a pekingi mindennapok nem ugyanolyanok, mintha vizparton hevereszne az ember.

Perzse most sem vizparthoz megyek, de mindenesetre ey kelloen egzotikusnak tuno helyre, kalandos es izgalmas korulmenyek kozott.

Yang Li baratnom vegre megerkezett, es Peking is rogton megvaltozott, valahogy meg a szokasosnal is pezsgobb lett. :) Tegnap este felhivott yang Li telefonon, hogy ket nap mulva utazik haza 8-10 napra, nem akarok-e vele menni? Ja, es hogy lehetoleg meg aznap este dontsem el. :)

Hmmm. Eleg sokat hezitaltam. Anyagilag elegge le vagyok egve most, es Yang Li szulovarosa delen van, nagyon messze, a legolcsobb vonatjegy is tobb, mint amennyi keszpenzem maradt, es raadasul pont nemreg dontottem el, hogy valszeg nem fogadom el a radios allast, tehat elegge bizonytalan, hogy mikor jutok legkozelebb egy kis penzhez. De aztan belegondoltam, hogy az elmult harom evben kb vegig nagyon esszeru es a leheto leggazdasagosabb donteseket hoztam, es hogy vegulis belefer, hogy most leutazzak, es szeptembertol ugyis lesz bevetelem, ha mas nem, hat az osztondij, ami arra eleg, hogy kajat vegyek.

Es kulonben is, most epp semmi dolgom nincs Pekingben, ami szeptembertol nagyon meg fog valtozni. Suli, esetleg valami munka, sok-sok regi es uj ismeros.

Meg amugy is, mennyire erdekes lesz egy kinai csaladnal lakni!

Es biztos gyonyoru a termeszet a kornyeken, amire elegge ki vagyok mar ehezve. Evek ota ki nem mozdultam a varosbol.

Holnap irany Del Kina!!! :) MAr annyira hianyzott egy jo kis 26-27 oras vonatozas! :)

Kezdem megszokni az itteni mindennapokat, es kezdem nagyon elvezni oket. Csodas az idojaras mostanaban Pekingben, midennap arra kelek, hogy kint kedvesen sut a nap, a homerseklet pont kellemes, nincs dogleszto hoseg, de azert erezni, hogy nyar van. Az egyetemi kampusz nagyon baratsagos es otthosnos erzetet ad, es minden olyan zold most, akarmerre setalok, csupa zold kis park, bokrok es fak mindenutt, ma ratalaltam, nehany igazan hangulatos kis utcara a kampuszon belul, amit inkabb folyosonak kellene nevezni, olyan kis keskenyek, es alacsony, foldszintes szurke kis hazak kozott vezetnek. Erdekes, nagyon szivesen laknek egy ilyen kis hazacskaban. Talaltam meg egy nagyon lenyugozo kerteszetet, ahol csodasabbnal csodasabb novenyek es virogok vannak, nagyon olcson, es szakerto kezek ozt, szoval ez jo erzessel toltott el.

Bar a szobamat is kezdem megszeretni, sot, nagyon is megszerettem, a szobatarsam meg mindig nem erkezett meg, de mar nem hianyzik egy kicsit sem, inkabb aggodva gondolo arra, hogy milyen lesz megint alkalmakzodni valakihez, mostansag neha hajnalig olvasok (a Beijing Foreign Press Bookstore-ban talaltam egy jo hosszu angol nyelvu konyvet, ami konnyu es erdekes olvasmany, es mar az is megvan, hogy utana mit olvasok, az mar kinahoz kapcsolodo regeny lesz), eleg keson kelek. A fuggony annyira jol szigeteli a fenyt, hogy kint akarmennyire vilagos is van, bent ejszakai sotetsegt lehet varazsolni ket kezmozdulattal.

A sok szunyog viszont zavar, es erthetetlen is, hogy mig a delen fekvo Changshaban eggyel sem talalkoztam, itt az elso napokban agyon csipkedtek.

A labmasszazs

Tegnap este a Gu lou (Dob torony) kornyeken levo kis nepszeru hutongban voltam, a neve Nanluoguxiang (ha jol emlekszem), csodas kis hely, baratsagos es nagyon elettel teli hely, sok a turista, de nem zavaro, mindenutt helyes kis boltok (persze meregdragak, plane az itteni viszonyokhoz kepest), pubok, kinai ettermek es *kispiszkosok*, kulfoldi vendeglok es meg sorolhatnam. Tegnap egy labmasszazsra tertem be az egyik helyre. Mennyei volt. Ez mar igazan kijart nekem, vicces, Changshaban, mivel mindent biztositottak nekunk, az egyetlen kiadasom a labmasszazs volt, igy eleg sokszor voltam. Bar neha meg mindig elegge fajdalmas volt, ahogy kimeletlenul tiszta erobol belenyomta a masszor az ujjat a talpamba, de sokkal kevesbe, mint elso alkalommal, kezd megedzodni a talpam. A legtobb kulfoldi elegge kinzasnak erzi a labmasszazst, kulonosen elso alkalommal, de erdekes modon amikor ugyanazok a kinaiak a nyakadat vagy a hatadat masszirozzak, akkor az sokkal kellemesebb. meggyozodesem, hogy ezt a megszokas teszi. A nyak es hatmasszazshoz elegge hozza vagyunk szokva, mig a talp viszonylag erintetlen terulet. Azert elonye is van annak, hogy ilyen hatarozottan veszik kezbe az emebr labat, kizart, hogy valaki a szokatlan szitu miatt kinos hiszterikus nevetesben torne ki, mert amikor hozzaernek a labadhoz, akkor a legkevesbe sincs kedved nevetni. :) A masszazs kozben ment a tv, es felfigyeltem egy kinai sorozatra, azt hiszem, nezni fogom, mert abszolut ertheto, es a kicsit bugyuta sztorit sem nehez megemeszteni, idealis nyelvgyakorlasra. nem utolso sorban pedig a Hunan Weishitai sorozata. :)

Amugy hihetetlen, hogy mennyire hiteltelenul jatszanak a szineszek egyes jelentekben. Egyreszt a siros kiborulos erzelmes reszeknel irtozatosan hamisan cseng a szineszek hangja, hitetlenkedve neztem szet, hogy a kinaiak hogy reagalnak erre, de mar ugy latszik, megszoktak, hogy ez jon a TV-bol. A masik, amikor valamilyen dramai helyzet adodik, es a noi szereplonek felindulasbol kell valamit tennie. Ilyen bena pofonokat, ital a ferfi arcaba boritasokat, feltkenysegbol a masik leloveset meg soha sehol nem lattam, mint a kinai tv-ben. Az ilyen jelentek olyan szinten irritaloan muvinek hatnak, hogy az embernek kedve lenne jol beolvasnia az erotlenul es elettelenul alakito szinesznek, hogy hatha attol egy kicsit hitelesebben jatszana.

Allatkak

A hutongbol kifele jovet ketszer torpantam meg, es szakitottam meg az utamat 10-15 percre. Az egyik, amikor egy ujszulott kiskutyara lettem figyelmes, amint a gazdaja korul tenfergett, reszvettel simogattam meg az okos kis fejet, ennyi idosen meg az anyja mellett lenne a helye... Az egesz kutya nem volt hosszabb 20 cm-nel. De kiderult, hogy a kutyus mar 5 honapos volt,e s hogy nem nagyon fog noni, max par centit, ez egy uj fajta, a legujabb nagy dobas a kisallatpiacon, idealis egy egyszobas lakasba is. Az erdekes az, hogy bar nem szeretem annyira a zsebkutyakat, de ez a kutyus igazi kutyaformaju kutya volt, csak picikeben. Szoval igazan helyes volt.

A masik egy liba (marmint egy igazi) volt, akivel korabban mar a Houhai-nal talalkoztam. A gazdaja egy jopofa kis tablat akasztott a nyakaba Szemelyi igazolvany felirattal, ahol le van irva kis baratunk tortenete egyes szam elso szemelyben, koltoi hangvetelben, uzenettel a tortenet vegen. Kiskoraban a liba nem kellett senkinek, mert megserult a laba, de a gazdaja megsajnalta, befogadta es felnevelte, es most boldog baratsagban egyutt jarjak Peking utcait, hirdetve, hogy az embereknek jol kell banniuk az allatokkal, es hogy a kornyezetunkkel valo harmoniara jobban kene torekedni. Egyebkent tenyleg ez hajthatja  aliba gazdajat, mert semmi anyagi hasznot nem akart huzni abbol, hogy sok turista le akarta fenykepezni a madarat es amikor a libanak lathatoan kezdett leege lenni, akkor csak gyengeden felemelte, megsimogatta, amitol a madar rogton megnyugodott, es tovabbindultak egy masik utca fele.

Mai nap

Ma reggel egy bing-gel kezdtem a napot. A bing-et palacsintakent is lehet forditani, de ennel sokkal tobb dolgot jelenthet, midnenfele alaku, izu, elkeszitesi modozatu tesztaalapu kis lepenyt, taskat jelolhet, es a legtobb pekingi valtozata ellenallhatatlanul olcso es finom. Amit en vettem, 1.5 yuan volt, ami atszamitva nem eri el az 50 forintot.

Elzutan elbattyogtam a kozelben (azaz a kb egy kilometerre levo) levo nagy szupermarketbe, ami WU MEI, angolul WU MART nevre hallgat. Ki hette volna, hogy meg szupermarketet is lehet hamisitani. :) Es bevasaroltam gyumolcsbol. Bar nem akartam sokat kolteni, es ehhez kepest sikerult, azzal nyugtatom magam, hogy az elkovetkezendo egy hetre bevasaroltam a vacsimat es reggelimet. Imadniavaloan olcso itt a gyumolcs es zoldseg. 38 yuanbol sikerult vennem masfel kilo magtalan szolot, masfel kilo papajat, egy kilo nasikortet, fel kilo sargadinnyet, egy sarkanygyumolcsot, ot zacsko joghurtot es ketfele izgalmas uditoitalt.

Izgalmas fogyasztasi cikkek

Ezek azok a dolgok, amik Kinat Kinava teszik reszben. Tukrozodik bennuk a kinaiak hatartalan fantaziaja, kreativitasa a konyhamuveszetek teren, illetve hogy nemismernek korlatokat es tabukat, ha a kulonfele alkotoelemek osszekombinalasarol van szo.

Igy eshet, hogy talan a foldon egyedul Kinaban kaphato a gesztenyeszoszos hamburger, kave izu ragogumi, zoldseges joghurt, kiwi izu chips, elore palackozott/dobozolt eper izu tejes tea, illetve a kulonfele izesitesu, yoghurtnak kinezo sajtok, mint peldaul a csokiizu sajt, az eper izu sajt, az afonya izu sajt es a banan izu sajt. Es ki tudja, meg mi minden van, amirol most elfeledkeztem.

Mar annyiszor de annyiszor elhataroztam, hogy egyszer korbejarok, es veszek mindezekbol egy-egy kostolot, ki tudja, hatha a zoldseg es a joghurt parositasaban megtalalom almaim desszertjet, vagy a banan sajt sohasem kepzelt csodait nyitja meg elottem a gasztronomianak.

Majd raszanom magam, de elotte meg a budos tofut (egy bizonyos modone elkeszitett tofu elnevezese a budos tofu, ami nem erdemtelenul kapta ezt a elnevezest) kene megkostolnom egyszer.

Fel ora mulva talalkozom Yang Li-val, neki ugyis megigertem. :)

Nagyon vicces, ma az egyik kinai blogon, amit a hanban hozott letre nekem (mellesleg ket honappal a letrehozta utan tudtam meg, hogy van kinai blogom) kaptam par rajongoi levelet! Nagyon aranyosak, kar, hogy nem tudtam errol meg a verseny alatt, biztos feldobta volna a neha melyben kuszo hangulatomat. :)

A leglelkesebb egy lany, aki hosszan ecseteli, hogy nagyon szert, mert szep a hajam, szepen eneklek es aranyos a kiejtesem. :)

Hja, hat az ilyen leveleket elolvasgattam volna par hete is. :)

Julius 7-en, amikor megerkeztem Pekingbe, meg el sem tudtam kepzelni, hogy mi lesz, es meg csak erosen remenykedtem benne, hogy tuljutok az elso fordulon, ahol a 112 emberbol 82-t kiszortak.

Elozo ejszaka otthon meg irodarol irodara jartam, rendbeszedtem oket, kiszortam a felesleges dolgokat, kis utmutatot irtam az otthoniaknak, es korulbelul fel ejfelre ertem haza total faradtan, ahol meg vart a nagy-nagy csomagolas. Azzal kb hajnali negyre vegeztem, es masnap kilenckore keltem, emrt meg meg kellett venni egy csomo dolgot, amik az utolso pillanatra maradtak. Komolyan mondom, altalaban nemvagyok olyan ember, aki ennyire a vegere hagy mindent, nem is elsosorban rajtam mulott az egesz, de igy alakult. A repterre menetel is maga volt a kaosz, es a repteren is csak ugy repult az ido, villamsebesen kellett elkoszonnom Noratol es Anyukamtol, abban a tudatban, hogy azt se tudtam, mikor latom oket legkozelebb, mivel nem volt biztos, hogy augusztusban hazamegyek-e, vagy sem.

Elegge zaklatottan szalltam fel a gepre, az agyamban kavarogtak a gondolatok, es az emlekkepek, az iroda, a nyelvsuli, az otthoni dolgok, a barataim, a kulonfele munkahelyi ugyek. Meg ezt meg kellett volna csinalni, meg attol el kellett volna koszonni. Tudtam, hogy egy repulout all a rendelkezesemre ahhoz, hogy mindent magam mogott hagyjak, es attalitsam az agyamat az uj eletemre, eloszor is a versenyre. Meg szerencse, hogy Kinaba jo hosszu a repulout. Most megis viszonylag hamar elrepult.

Mivel nem nagyon volt ido igazan keszulni, igy elegge tartottam tole, hogy mennyire tudok majd remekelni. kicsit tartottam az egesztol, es annyi mas kerdes is foglalkoztatott epp. Melyik egyetemre kerulok szeptembertol, mihez kezdek a fel ev utan stb. es amugy is faradt voltam es kimerult, ami ertheto, es elegge borusan lattam mindent ismeretlen okokbol kifolyolag.

Reggelre sikerult kicsit felpezsditeni magam, es nagy lelkesedessel leptem ki az utasvaroba, abban a tudatban, hogy most engem is ugy fognak varni, hogy egy ismeretlen egy tablat tart a kezeben a nevemmel, mint ahogy a filmekben is lenni szokott. :) Igy is volt, egy kedves es beszedes kinai pasast kuldtek ki elem, aki a masodik mondtaval kozolte, hogy meg egy par orat varnunk kell, mert egy masik versenyzo is velem egyidoben erkezett volna, de a gepe kb ket orat kesik... Nem baj, fo az optimizmus, legalabb rogton megismerkedek valakivel!

Ket ora kinai trening utan megerkzett Oussama, a tuniszi versenyzo, es az elso kezfogasnal biztosra tudtuk, hogy mi nagyon joban leszunk. Oussama egy lenyugozoen intelligens, tajekozott, nyitott es baratsagos valaki, a mesekonyvekben a *jo* szereploket rola is mintazhattak volna. Nagyon szereti Tuneziat, meglepoen sokat tud Magyarorszagrol, elegge vallasos, de nem elvakult azert.

Mire vegre megerkeztunk a hotelbe, ami inkabb egy ifjusagi szallora emlkeztetett, mar olyan faradt voltam, hogy epp csak bemutatkoztunk egymasnak az ukran szobatarsamal, en a terveimmel ellentetesen maris mely alomba zuhantam az uj szobamban.

Kitort a H1N1 laz Kinaban, vagy legalabbis az egyetememen. Tegnap kaptam ket sms-t a nemzetkozi irodatol, hogy menjek fel a netre, mert valtozasok tortentek a regisztracio korul. Hat igen, Szept. 10-ig kell megerkezni, es egy heten keresztul napi ketszer kell lazat merni, amit ha jol ertelmeztem, a koli szemelyzete ellenoriz, es ezido alatt nem nagyon mehetunk sehova. Ez nagyszeruen hangzik...

Szeptember 17-en lesz a regisztracio vegul (egy het csuszas), es 18-an kinai tesztet irunk, ami alapjan beosztanak minket.

Nem bannam az egesz procedurat, ha nem lennek megfazva, de sajnos meg vagyok, igy remenykedek benne erosen, hogy szeptember 10-ig elmulik minden tunetem, ellenkezo esetben attol tartok nagyon-nagy kellemetlensegeknek es bonyodalmaknak nezhetek elebe.

Ami meg kicsit aggaszto, hogy midnenfele papirt kernek tolunk regisztracional, amik nekem nincsenek meg, mivel akkor kuldtek oket Magyarorszagra, amikor mar Kinaban voltam, hiaba kertem, hogy hivjanak, vagy irjanak elotte, es ugye hetente valtozott eddig az itteni tartozkodasi helyem is, szoval eddig azert nem lettek elkuldve, most meg azert nem, mert Anyukam korhazba kerult, es csak o tudna elkuldeni...

Kicsit aggaszto, de szeptember 17-ig meg van par het. Majdnem egy honap.

Meg egy papir, mait biztos nem tudok bemutatni nekik, a boarding pass, mivel julius elejen, amikor megerkeztem, meg nem tudtam, hogy szukseg lesz ra szeptemberben, ez nem egy olyan dolog, amit az ember ket honapon at orizget.

MAFAN a kobon!

Ma delutan megyek a Kinai Nemzetkozi Radiohoz, kivancsi vagyok, mi lesz.

A tegnapi nap nagyon kellemesen es sikeresen telt. A Kovetsegen volt egy kis osszejovetel augusztus 20.-a alkalmabol, amin kifejezetten jol ereztem magam, delutan eleg sok jo hirt kaptam, este pedig egy versenyre mentunk. Ez is Hanyuqiao verseny volt, csak a Kinaban elo kulfoldi diakok reszere, es a CCTV rendezte.

Hat, mit is mondjak... Talan ha eloszor ezt latom, akkor azt gondolom, hogy jopofa az egesz. De a mi versenyunk utan hihetetlenul unalmas es erdektelen volt az egesz, a vegere szo szerint asitoztunk a hanban-os kinaiakkal egyutt. Vegkepp megbizonyosodtam rola, hogy nagyon szerencses vagyok, ami a versneyt illeti. 

Ma vegre visszakaptam az utlevelem.

De nem ment olyan egyszeruen az egesz. Osszesen 32 allomasnyi, es ket oranyi folyamatos metrozas van a hatam mogott (es akkor meg a buszozast nem is emlitettem). Azt nem mondhatom, hogy a napot se lattam a ket ora alatt, mert van egy szakasz, ahol a 13-as vonal a *fold felett* kozlekedik. A szep az egeszben, hogy egesz ido alatt egy jegyet hasznaltam, ami osszesen ket yuan, vagyis arfolyamtol fuggoen 50 es 60 forint kozott mozog.

A pekingi metrorol altalanossagban elmondhato, hogy tiszta es eleg szep, gyors, es hogy hatalmas... Ket megallo kozott gyakran annyi ido telik el, ami alatt otthon a piros metro az utvonalanak a felet megteszi, es amikor a Xizhimen nevu allomasnal vonalat kellett valtanom, kozel 15 percen keresztul kellett gyalogolnom fold alatti alagutakban, majd fold feletti folyosokon, korulbelul 4 mozgolepcsot vettem igenybe, es izomlazam lett, mire megerkeztem a masik metrovonal megallojaba. Valoszinu ezek a meretek, tavolsagok es idotavok csak nekem, magyar lanykanak tunnek egy kicsit megalomannak. Itt mindez termeszetes.

Az uj vizumom februar kozepeig ervenyes, ugyhogy januar vegeig nem is kell torodnom vele. :)

Most, hogy ujra nalam van az utlevelem, szamos elonyt elvezek a korabbi allapotokhoz kepest. Tetszolegesen beterhetek barmilyen internetkavezoba anelkul, hogy attol kelljen tartanom, hogy elkuldenek melegebb eghajlatra. Par eve szuletett egy rendelet ugyanis, mely szerint mindenki csak az ervenyes szemelyi igazolvanya, vagy utlevele bemutatasaval internetezhet. Persze az elmult hetekben sikerult rabeszelnem a legtobb helyen az alkalmazottakat, hogy az esetemben igazan kivetelt tehetnek, de az egesz egy kicsit gyozkodesi procedura egy kisse faraszto, kinaiul azt mondanam, hogy *mafan*.

Az utlevel bemutatasa kicsit frusztralo eloszor, de vegulis meg lehet szokni, es vegulis ugysincs jelentosege a vegen, de wudaokounal levo internetkavezoban egy kicsit tul messzire mentek szerintem. Az utlevelszam lejegyzese utan bescanneltek a fenykepes oldalt, es egy kis geppel pillatkepet csinaltak rolam. Na ez mar a kiakaszto kategoria szamomra is, azert midnennek van hatara. Es legalabb a net jo lenne, de az altalam megnyitni kivant oldalak fele nem jon be... Ket napja nem tudom megnezni az egyik postafiokomba erkezo leveleket peldaul. A hotmailrol rejtelyes modon eltunnek levelek, es a facebook hasznalhatatlan honapok ota. Ez meg ok, de hogy a szerencsetlen, artatlan magyar lapok mert nem jonnek be, az teljesseggel erthetetlen!

Meg egy dolog van, ami kicsit aggaszto, a influenza gyanus lengyelekkel tartott gorbe estenk utani reggelen betegen ebredtem, nathaval indult az egesz. Bevettem egy csomo c vitamint, es nem nagyon torodtem a dologgal, az elmult heten Pekingben meglepoen hus volt az ido, es nyitott ablak mellett aludtam (ugye hogy kiszelloztessem a lengyelek virusait), biztos emiatt faztam meg kicsit. Sajnos az utana jovo napokban az influenza egyre tobb tunetet sikerult produkalnom, enyhe kohoges, natha, tusszoges es kicsit forro homlok. Hmmm, most hipohonder vagyok, vagy megfertoztek??? Tegnapelott persze lajart a lengyelek karantenja, es persze semmi bajuk nincs. Szoval ha barmi bajom van, akkor sem ok az okai. Elmennek orvoshoz is, csak a versney es a szeptemberi tanev kozotti idoszakra nincs biztositasom... Na majd ha Yang Li itt lesz (par nap), akkor vele kotunk. :) Persze addigra mar kutya bajom se lesz. 

Nem nehez amugy megfazni Kinaban nyaron, es ennek nem az atlagosnak mondhato 45 fok az oka termeszetesen, hanem a legkondi, amibe a kinaiak szerelmesek. Akarhova megy az ember, jol teszi, ha egy kotott pulovert is berak a napolaj melle, mivel a legvaratlanabb helyeken es helyzetekben talalhatja magat 15 fokos kornyezetben. Itt ugyanis a legkisebb telepules legkisebb boltocskajaban is nagy az eselye annak, hogy legkondival talalkozunk. Es ha mar lud, legyen kover alapon, a kedves kis gepecske altalaban a minimalis homersekleten megy maximalis intenzitassal. Ha belep az ember egy helyre, akkor az elso, hogy az arcaba csap a jeges legaramlat, es azutan szep lassan hozzaszokhat a kintitol jelentosen eltero homersekleti viszonokhoz. 

 Na jo, hogy a jo dolgokbol is reszletezzunk parat. A hanban egyik kiadvanyaban meg fog jelenni szeptemberben egy altalam irt kis anekdota, es ezert meg nemi kis honorariumot is kapok. A tobbi jo dolog eleg titkos egyelore, mert meg nem biztos egyik sem.

Az viszont igen, hogy draga uj zelandi pekingi opera partnerem jelentkezett, es ez a tegnapi nap egy kis ajandeka volt. Jo volt ujra kapni egy kis izelitot a beike fele kommunikacios strategiabol. :)

Szivtelen Niko meg azt hireszteli a Hanban-ban, meg mindenkinek, hogy en voltam az osszes versenyzo kozul a legjobb baratja... Hmmm, ehhez kepest jelentkezhetne egy kicsit intenzivebben is, bar meg mindig van par napja, ha levelet irt volna.

Na ennyi a helyzetjelentes mara Pekingbol, kovetkezo alkalommal irok valamit a versneyrol is. :)

Kicsit kezd frusztralni, hogy az internetezes folyamatos akadalyokba utkozik itt.

Amiota itt vagyok, nem lehet hasznalni a facebook-t, ahova az egy honap alatt korulbelul 20 uzenetem erkezett, es most az osszes sajat orszagaba hazatert versenyzo azon jelolt be, eddig korulbelulk 60-an. Mivel volt, akivel valami miatt nem tudtunk egyeb elerhetoseget cserelni, ezert nagyon jo lenne, ha vissza tudnam oket jelolni, es igy megmaradna a kapcsolat.

A masik a freemail, persze van egy csomo egyeb cimem is, de ezt is hasznalom, es eddig a kinai kintleteim alatt soha nem okozott semmilyen problemat a hasznalata, a mai nap az elso kivetel, es az elso olyan nap, maikor igazan fontos emaileket varok ra. Egy oraja probalkozok a megnyitasaval, de mindig csak odaig jutok el, hogy megnyomom az olvasas gombot, es onnantol kezdve bekrepal az egesz. A rossz, hogy lato9m, hogy tegnap ota 9 emailem erkezett!!!

Na es most epp egy kinai lannyal chatelnek, szinten eleg fontos ugyben. Holnap este kiemelt vendeg leszek egy cctv es hanban altal szervezett versenyen, es meg nem tudok semmi reszletet. Es folyamatosan nem mennek at az uzenetek.

Raadasul a benazasert meg fizetem is kell. (Na jo, szerencsere nem tul sokat.)

Kiakaszto.

Na abbahagyom a rinyalast, es orulok inkabb a sok jo dolognak, mai tortent/tortenik velem.

Ma felemelo elmeny talalkozni egy olyan magyarral, aki tobb ev ittlet utan sem unt bele az itteni eletbe.

A legjobb, hogy meg egy szuper kis menzaszeruseget is megismertem altala, ahol finomabbnal finomabb europai, foleg olaszos kajak vannak ,elerheto aron. Jol jon ez meg arra az esetre, ha besokallok az egyebkent nagyon jonak tartott kinai konyhatol.

A delutant optimista setalassal es metrozassal toltottem, es erdekes jelenseget figyeltem meg. A modernizalt allomasokon kivetel nelkul automata gepekbol lehet megvenni a jegyeket. Minden szuperul mukodne, a gepek hasznalata viszonlag egyszeru, es eddig nem nagyon tunt ugy, hogy valaha is elnyelte volna barki penzet, de szinte mindig van egy gep a sokbol, ami nem mukodik, a mukodo gepek egy resze pedig mar nem tud visszaadni aprot. Mi lehet ilyenkor a megoldas, amikor emberek ezrei akarnak bejutni a  metroba percenkent? A kozlekedesi vallalat kulon kirendel embereket, akiknek az a dolguk, hogy mondjuk a penzedet aprora valtsak, hogy toluk megvehesd vegszukseg eseten a jegyet, hogy ha valamit nem ertesz, akkor helyetted kezeljek a gepet. Igy sikerul felgyorsitani a varakozasi idot sok utas eseten, illetve kezben tartani a kitorni keszulo kaoszt. Emellett persze van egy kassza is, ahol szinten valthatsz penzt, es vannak emberek, akik az utasok nagyobb taskait vilagitjak at biztonsagi okokbol, illetve ott vannak azok az alkalmazottak is, akik azt figyelik, hogy vajon mindenki rendesen hasznalja-e a frissen megvasarolt jegyet.    Sikerult megoldani, hogy a gepesites es modernizalas mellett hogy ne kelljen kevesebb emebrt foglalkoztatniuk, sot, ha lehet, meg inkabb tobb emberre van szukseg.

Nos ha valaki azt mondja nekem, hogy a verseny alatt szerzett ismeroseim, barataim kozul senki, de senki nem fog irni, csak Niko, a kanadai srac, akkor elhiszem neki.

Az elet azonban racafol minden elozetes elkepzelesemre.

Egy het telt el a legutolso donto ota, Niko ot napja utazott haza. Azota nem irt egy sort sem. Persze azt mondta, hogy inkabb kezzel irott leveleket kuld majd, ugyhogy ebbol a szempontbol meg van mondjuk egy hete, hogy a level ideerjen.

Ehhez kepest tegnap este pittyeg a telefonom, sms. Na ne, csak nem elfogyott a penz a mobilomrol??? Es nem, egy ismeretlen szamrol jott uzenet. Jason az Ausztraliabol! Az ausztral mobljarol! Jo volt egy kicsit sms-ezni vele.

Sajnos ugy erzem, hogy igaz az, amit egy hete meg Niko-nak mondtam (akkor meg azt hittem, hogy jofej), hogy az ember nem tud folyamatosan uj baratokat szerezni, nem tud allandoan megszeretni uj embereket, ilyen szempontbol is vannak korlataink. Amiota elmentek a tobbiek, nem nagyon talaltam erdekesnek azokat a kulfoldieket, akikkel osszefutottam, pedig semmi rosszat nem tudok felhozni ellenuk. (Na jo, ebbol a szempontbol a sertesinfluenza gyanus lengyelek kivelet kepeznek. :) )

Jason, a kinai tinilanyok titkos rozsaszin naplojanak fohose. Igazi sztar lett belole a verseny vegere, volt olyan rajongoja, aki csak azert utazott Shanghaibol Changshaba, hogy eloben is lathassa a szinpadon. A megvadult kislanyok peldaul feltettek egy kepet az egyik kinai forumra rolam es Jasonrol, amin kezen fogja enekeljuk az egyik dal egyik sorat, ezzel a felirattal: Jaj, mennyire irigylem Weili-! (Azaz engem.)

Ha nem lesz penzem, piacra dobhatom az ausztral szamat. :)

Ma megkaptam vegre az azonositot a kinai konf. intezet honlapjahoz, amivel vegre en is hozzaszolhatok ahhoz a kinai nyelvu bloghoz, amit ket honapja letrehoztak nekem. A ket honap alatt erkezett par uzenet egy-ket kinaitol, akik neztek am usort, es irtak, hogy hogy szeretnek, meg hogy szurkolnak nekem. Kar, hogy nem lattam elobb ezeket, es hogy nem tudtam elobb reagalni rajuk. Na nem baj, az utomunkalatok is fontosak. Jobb kesobb, mint soha!!! :)

Tegnap ugy dontottem, hogy kezembe veszem a sorsom iranyitasat, keresek egy nagy konyvesboltot, illetve egy postat, illetve veszek vegre egy kezitaskat, hogy ne mindig a fenykepezogeptaskaba kelljen midnent belezsufolni.

Nyakamba vettem hat a varost, es mivel ugye most sporolok, ezert gyalog indutam neki Pekingnek. Annak ellenere, hogy, amint azt Niko kanadai versenyzo tomoren megfogalmazta, Peking azon keves heyek egyike a vilagon, ahol talan egeszsegesebb a negy fal kozott maradni, mint kimereszkedni, jol esett egy kicsit mozogni. Azt a meresz celt tuztem ki magam ele, hogy elsetalok a harmas korgyuru eszak-nyugati reszeig. Az egyetemtol korulbelul tiz perc alatt elertem az eszaki kozepso harmas korgyurut, igy elegge optimista voltam, de persze a harmadik ora gyaloglas utan, amikor meg mindig ugyanazon a szakaszon voltam, kezdtem feladni a remenyt. Plane, mivel Peking, szeretett vilagvarosom eddig altalam ismeretlen kepet kezdte mutatni. Mintha nagy buza es egyeb mezoket lattam volna a magas epuletek kozott. Persze nem is tudom, miert volt ez szamomra annyira meglepo, tegnapelott, az egyetemem mellett, a varos pezsgo kozepen lattam egy szamarovontatta kis szekeret, illetve egy, a kozombos jarokelok kozott bekesen setalgato tyukot. Tegnap este pedig a Houhai kozkedvelt szorakozohelyen valaki egy jol megtermett libaval setalgatott. :)

A negyedik ora utan vegul betertem egy nagynak tuno szupermarketbe, hogy vegyek nemi kis harapnivalot. Sikerult is talalnom egy kulonos talalmanyt, hasabburgonya tojassal kis pogacsava sutve. Nagyon olcso es nagyon finom volt, csak persze olyan zsiros, hogy egy mangalica is megiriyelhette volna. Imadnivalo az itteni szupermarketekben, hogy kesz sult eteleket is lehet venni, nagyon olcson, es altalaban nagyon erdekesek.

Tovabbi fel ora gyaloglas utan orommel fedeztem fel egy tablat, amire ki volt irva, hogy az Allatkert es a Lila bambusz parkja merre van, el is hataroztam rogton, hogy arrafele veszem az iranyt, mivel viszonlag ismeros vagyok arrafele, es tudtam, hogy ott megtalalom almaim szupermarketjet, a Carrefourt, vagyis a Jialefu-t. Persze utolag rajottem, hogy a tabla az autosoknak volt kirakva, ugyhogy tovabbi tobb oras gyaloglas vart ram.

Autosok. Rengeteg van beloluk most is, beszelgettem az egyik taxissal, es kiderult, hogy bar az Olimpia alatt foganasitott szigoru intezkedesek megszuntek, de tovabbra is ervenyben van nehany, a kocsihasznalatra vonatkozo korlatozas. Minden heten van egy hetkoznap, amikor a kocsitulajdonosok nem hasznalhatjak a kocsijukat. Hogy melyik napon ki nem hasznalhatja, az a rendszamtol fugg, azt hiszem, hogy hetfon pl a 0 es 5-tel kezdodo rendszamuaknak kell otthon maradniuk, vagy tomegkozlekedniuk, es igy tovabb. Hetvegen mindenki kocsizhat, es a taxikra nem vonatkozik a korlatozas. Ha valaki megszegi ezt a szabalyt, akkor a penzbirsagon kivul buntetopontokat kap, es ha osszegyulik egy bizonyos pontszam, akkor ujra meg kell csinalnia a jogositvanyt.

Ahogy setaltam az Allatkert fele, vegigmentem azon a hosszu uton, ahol Adrian lakast berelt meg annak idejen. Abszolut felismerheto volt a kornyek, de megis egy csomo uj dologgal talakoztam, amik par eve meg nem voltak meg. Felepitettek mind azokat a modern es szep epuleteket, amiket meg legutopbb csak epp hogy elkezdtek epiteni, illetve mar elkeszult egy csomo metromegallo, a negyes vonal megalloi. Hat igen, ugy tunik, itt is a negyes vonalat epitik eppen, csak a kulonbseg, hogy az elmult par evben mar elkeszult a 13-as stb vonal is. :)

Erdekes, az emlekezetemben ugy maradt meg, hogy Adrian-tol a Jialefu-ig rovid kis setaval el lehet jutni, valoszinuleg akkorra mar megszoktam a pekingi tavolsagokat, mert most nagyon hosszunak tunt, mire vegre megerkeztem a szupermarketig, ahol szinte semmi nem valtozott.

Ami kicsit megdobbentett, hogy most ugy tunik, haziallatokat is lehet venni, halakat es ekszerteknosoket kozvetlenul a gyumolcsok mellett. Ami meg kicsit sokkolo europai szemmel, hogy egyes halakat kulcstartoba raktak bele, egy nagyon pici kis tegelybe, neonszinu kovekkel egyutt, ahol alig van helyuk, meg vizuk. Szerencsere a tegely kinyithato, szoval ha szerencsesek, akkor megvasarlasuk utan atkerulnek egy nagyobb akvariumba. De persze ekkra hosegben halaszle lesz beloluk, mire hazaernek...

Mar sotet volt, mire befejeztem a vasarlast, persze se konyvet, se taskat, se postat nem talaltam... Viszont volt egy csomo egzotikus gyumolcs, potom aron. Igy mangoval es papajaval megrakottan nekialltam buszt keresni, mivel a 6 ora alatt megtett tav mar a terkepen is eleg hosszunak tunt, igy nem volt kedvem visszafele is gyalogolni, arrol nem is beszelve, hogy korulbelul reggelre erkeztem volna meg. Kis tevelygesek utan, viszonylag zokkenomentesen sikerult visszaernem a koliba.

A koliban hihetetlen modon embereket lattam. Azt hittem, kepzelodok, de nem, valoban azok voltak, kulfoldiek, es hamarosan beszedbe elegyedtunk. Nagyon baratsagosak voltak, ket lengyel lany, egy kozepkoru no, illetve egy amerikai srac. A lengyelek hamar bebizonyitottak, hogy a lengyel-magyar baratsak nem csupan legenda, hamarosan mar a szobamban voltunk, es nezegettuk a budapesi es lengyel kepeslapokat. Kiderult az is, hogy mar ket hete Kinaban vannak, es hogy egy nyari kurzuson vesznek reszt az egyetemen. Vajon miert nem talalkoztam veluk eddig?

Hmmm, mint kiderult, a nyelvi csoportjukbol paran elkaptak valahol az uj tipusu influenzat, egy hete elvittek oket *valahova*, azota nem tudnak roluk semmit, es mivel ok naponta erintkeztek veluk, ezert egy hete oket is elvittek egy hotelbe, ahol gyakorlatilag karantenban voltak, es mindenfele orvosi kivizsgalasnak vetettek oket ala. Mivel semmilyen szimptomat nem produkaltak, ezert kaptak errol egy orvosi igazolast, es visszengedtek oket a koliba azzal, hogy negy napig nem mehetnek sehova, nem beszelhetnek senkivel, es mindenkepp maskot kell viselniuk.

Hmmm, szolhattak volna egy kicsit elobb is. Hirtelen egy S. King regenyben ereztem magam. A baratsagos idegenek, akik rejtelyes korral fertozik meg a gyanutlanokat.

Bar ez termeszetesen tulzas, hiszen semmi bajuk nincs, de azert orultem, amikor ismet egyedul voltam, bevettem egy csomo vitamint, es alaposan lefertotlenitettem, amit lehetett.

Majd harom nap mulva ujra keresem oket, biztos, ami biztos.

Ma sikerult fel 11-kor felkelnem, es felhivnom az egyik lanyt a Hanban-bol, aki nagyon kedves volt, es azt mondta, hogy akkor egy ora mulva talalkozhatunka Konfuciusz Intezet kozpontjanal, es elmehetunk egyutt ebedelni. Ez eleg jol hangzott.

Amikor megerkeztunk, mindenki nagyon kedvesen fogadott, ugy tunt, nagyon orulnek, hogy eljottem. Rogton kiderult, hogy van egy verseny a Kinaban tanulo diakoknak is, amit egy masik tv csatorna kozvetit, es rogton megbeszeltuk, hogy augusztus 19-en en is elmegyek megnezni a verseny egyik dontojet, illetve valoszinuleg valamit szerepelnem is kell majd. Ez meg nem biztos, illetve semmi konkret nem derult ki ezzel kapcsolatban, de azert minden esetre biztato. Ugy alakult a nap, hogy vegul este fel 7-ig ottmaradtam, es a hamarosan frissulo honlapjuk terveihez mondtam velemenyt, mint kulfoldi. Kozben fenykepezkedtunk neha, illetve kaptam nehany munkaval kapcsolatos ajanlatot, amit nem tudom, mennyire lehet komolyan venni, de en mindenkepp lelkesnek mutatkoztam, hatha az egyikbol tenyleg lesz valami.

Nagyon lefaradtam a nap vegere, de nagyon megerte elmenni. Egyreszt eleg jol is ereztem magam, masreszt meg nem estem ki a latokorukbol. :) Es persze megvan az augusztus 19-i esti programom is. :) Meg atmasoltak nekem a teljes elso es masodik dontot, es eggy csomo kepet, ugyhogy vegre vannak kepeim!

A szobamban meg mindig csak a szobatarsam cuccai vannak, o maga sehol. Ez kezd egy kisse nyomasztova valni...

Kene leveleket irnom a tobbieknek, a tobbi versenyzoknek. A kepeket nezegetve egyre jobban hianyoznak.

Par napja talalkoztam egy magayr sraccal, aki aznap erkezett Pekingbe, es korulbelul hajnali fel kettokor jott oda a Lama templom melle, ahonnan a hutongomat meg lehetett kozeliteni. (Orultem, hogy lesz egy kis tarsasagom, mert aznap utazott el Niko, a szorakoztato es profi tancos kanadai, aki az egyik legjobb baratom lett a verseny soran, es ez egy kicsit buskomorra tett.) Amikor kimentem ele a Lama templomhoz, kisse eltevedtem a sotet kis utcakban, igy amikor megpillantottam egy beugropban egy csapat pocakos, felpucer otvenes kinait, nem volt sok valasztasom, kenytelen voltam megkerdezni, hogy szerintuk merre tovabb. Lelkes magyarazasba kezdtek, amit az otodik perc utan mar nehezudtam kovetni. Ezt latvan az egyik felajanlotta, hogy az elektromos biciklijen szivesen elvisz a Lama templom metromegalloig. Egy pillanatig haboztam, de vegul ugy donottem, hogy az egesz szituacio mar onmagaban is eleg abszurd, azzal, hogy egy idegen kinai biciklijenek hatso ulesere pattanok hajnali fel kettokor egy sotet hutongban, mar nem sokat tesz hozza a pillanat kulonlegessegehez. Vegul nem bantam meg a dontesemet, par perc robogas es korulbelul 15 kanyar utan a metromegalloban voltunk, es baratsagos bucsut vettunk egymastol kinai segitommel.

De hogy mindenkit megnyugtassak, soha tobbe nem teszek ilyet. :)