A szobatarsam meg mindig nem kerult elo. Ez meg hagyjan, de a szemelyzeten kivul meg nem nagyon talalkoztam senkivel az egesz koliban, a szeptemberiek kozul meg ugye senki nem erkezett meg, a nyariak meg ugy latszik, rejtozkodo eletmodot folytatnak.
Nyilvan nagyobb lesz a pezsges egy honap mulva.
Az elmult ket-harom ev folyamatos porgese utan most kicsit furcsa ez a hirtelen jott sok szabadido, az edes semmitteves meg kicsit frusztralo. De nem tudok ellenallni a csabitasnak, hogy delben keljek fel, ha egyszer megtehetem. Ugyis aktivizalom magam hamarosan. Leginkabb holnap, es nekilatok ismet aktiv eltet folytatni.
Felhivom az egyik kinai lanyt a hanbanbol, akit a versney alatt ismertem meg, es azt mondta, hogy elmehetek majd a Hanban-ba egy kicsit szorakozni. Hmmm, nem nagyon tudom elkepzelni. Ez kicsit olyan, mintha Budapesten azt mondanam valakinek, hogy jojjon el az irodamba kicsit kikapcsolodni. Na nem baj, holnap a vegere jarok, mennyire szorakoztato a Hanban. :)
Illetve felhivom meg par kinai ismerosomet, akiket frissen szereztem.
Ma nap aktivabb reszet setalassal, es vasarlassal toltottem. Na persze tegnap ota tudatosan felhagytam a felelotlen koltekezessel, es ma csupa hasznos dolgot vettem, a mindennapi elet elengedhetetlen kellekeit. Meglepoen sok van beloluk. Fogasok, lavor, edeny, kes, kanal, pohar... ilyen es ehhez hasonlo banalis dolgok vittek ma a penzem. Na meg persze megvettem almaim akasztos szaritojat, amire 3 eve csak acsingozva gondoltam, de vegul nem kerult ra sor, hogy vegyek egyet. Egy akaszto van a kozepen, es kor alaku, es kb 15 csipesz log le rola, amire egyenkent mind fel lehet akasztani kisebb ruhadarabokat. :) Szenzacios talalmany! Persze lehet, otthon is van ilyen, de ott sosem volt ra szuksegem.
Ezen kivul a mai nap esemenye meg az volt, hogy vegre volt ra idom, hogy kenyelmesen elkeszuljek reggel, fesulkodes, ruhak osszevalogatasa stb, es meg arra is volt idom, hogy bekenjem magam napvedo kremmel. 50 faktoros, meg otthonrol.
Az utcan szokas szerint sokan megneztek, de ehhez itt viszonylag hozza vagyok szokva. Az egyik Duna szelessegu uttest elott megalltam, amikor ket kinai odatekert bikiclivel, egyenesen belebamultak az arcomba, es elkezdtek beszelni rolam. A szo, amit a legtobbszor hallottam, a *bai*, azaz a feher volt. Hmmm... Europai volnek, vagy mi.
Persze amikor legkozelebb tukorbe neztem, akkor lattam, hogy a naptej egy feher enyhen attetszo maszkot alkot az arcomon, kicsit gesas kulsot kolcsonozve szereny szemelyemnek, pont eleg termeszetesnek hat ahhoz, hogy az ember azt gondolja, sulyos versegenysegben szenvedek, vagy epp most talalkoztam Drakulaval.
Hat igen, azt hiszem, ennek a naptejnek nagy sikere lenne az itteni piacon.
Sokat gondolok a versenyre, es a tobbiekre, akik elegge hianyoznak most, es ahogy az egy honapos verseny is inkabb 3 honapnak tunt, az egy het, ami a zarounnepseg ota eltelt, szinten inkabb egy honapnak tunik.
Bar sokat szenvedtunk is kozben, megis nagyon hianyzik a pezsges, hogy keszulni kelljen valamivel, hogy probaljunk, es hiuanyoznak a tobbiek is.
Talan itt az ideje, hogy ejtsek par szot lassan a tobbiekrol.
Rogton itt van Beike, a szivdogleszto uj zelandi srac. Akinek ranezesre nem az esete, annak eleg meghallania, ahogy Beike enekel, ugyanis a hangja hatasara rogton megolvadnak a falak, es a gyenge, romantikara ehes noi szivek. Beike-velk az ismeretsegunk eleg keson kezdodott, ugyanis nem egy csoportba kerultunk.
Na igen, talan a verseny egyik legalapvetoebb jellemzoje volt, hogy folyamatosan csoportokra osztottak minket, aztan a csoportokon belul ujabb csoportokat hoztak letre, hogy a legvegen bonyolult szamitasok alapjan ismet osszevonjanak egy-egy csoportot, es a kovetkezo forduloban termeszetesen uj csoportokra voplt szukseg, mert az emberek nagy resze kiesett.
Szoval ahogy megerkeztunk Pekingbe, par napot boldog kavarodasban toltottunk a 112 versenyzovel. Szabad volt a mozgas, az ismerkedes, egyutt ugraltunk a Nagy Falon, fellelkesulten kialtoztuk a verseny mottojat- Kuaile Hanyu, chengjiu xiwang! a kulonfele nevezetes tortenelmi helyeken, mikozben a tv stabja mindenhova kovetett minket, es felvett minden termeszetes, vagy annak hato oromteli pillanatot. Igazabol mi meg nagyon elveztuk, hogy mekkora feltunest keltunk. Ekkor ugyanis mindenki csak a hivatalos verseny poloban mozdulhatott ki a szallasrol, ami egy neonzold polo volt, ehhez kaptunk meg szinben passzolo esernyoket, nyakbaakaszthato kis kartyacskat, es sikkes szatyrokat, ugyhogy akarhova mentunk, kivilagitottunk a tomegbol. Peldaul amikor a Nagy Falon voltunk, csak annyit lehetett latni, hogy amerre a szem ellat, zold polos laowai-ok boritottak be a Nagy Falat. Mindenki meg a szokasosnal is jobban megnezett minket. Amikor osszealltunk egy fenykep erejeig, korulbelul minden turista minket fotozott. Nagyon vicces volt.
A pekingi dogleszto hosegben toltott napok utan megtortent az elso nagy csoportbontas. A versenyzok egyharmada a Shanghai csoportba kerult, mig a masik harmad a Fenghuang csoportba, illetve a Qingdao csoportba. Minden csoport az emlitett helyekre utazott Peking utan, hogy ott eltoltson 3 napot, es beleassa magat az adott hely atmoszferajaba, megismerkedjen nevezetessegeivel, erdekessegeivel. En a Shanghai csoportba kerultem, Beike pedig a Feng Huang csoportba, igy tortent, hogy sokaig nem is nagyon tudtam a letezeserol.
Beike-nek ez a neve a kinai neve, ami egyebkent kagylot jelent, es a kinai vezetekneve pedig lo, szoval a kinaik tobbsege hihetetlenul viccesnek/edesnek tartja ezt a nevet. Az eredeti neve Bayka, ami nem egy tipikus uj zelandi nev, es ugyanugy kell kiejteni, mint a kinai nevet.
Beike-nek szamos jellegzetes es imadnivalo tulajdonsaga van, mindenkivel nagyon kedves, nagyon nagypofaju tud lenni, am mindezt hihetetlen onironiaval teszi, egy kinai oviban volt tanar majdnem 3 evig. Hahhhh... Amikor ezt elo adasdban elmondta, azt hiszem, az volt az a pillanat, amikor a kinai tinilanyok legalabb 30 szazaleka remenytelenul beleszeretett. :) (A tobbi szivet mar lefoglalta az ausztral srac.)
Ismeretsegunk akkor kezdodott, amikor az elso donto utan bekerultunk a legjobb 12 koze, es az ismetelt csoportbontason keresztul a sors ugy rendezte, hogy egy csoportba keruljunk. Marmint mi ketten alkottuk a csoportot.
A hajnalig tarto verseny utani reggelen felkerekedtunk, es egy minibuszban elhagytuk Changsha-t, a kozeli Zhuzhoub a mentunk, hogy egy kinai csaladnal toltsunk ket napot es egy ejszakat. Minden ironiat mellozve, hatalmas elmeny volt az egesz.
Amikor kiszalltunk a buszbol, korulbelul 10-en jottek ki elenk, ket kisgyerek futott oda hozzank eloszor, es a nyakunkba akasztottak egy-egy rozsafuzert, majd felvezettek a lakasba. A lakas nagyon szep volt, es nagyon tagas, meg annak ellenere is annak tunt, hoigy font vagy meg 20 vartak minket. Zavarbaejto volt az a nagy felhajtas es kedvesseg, amivel fogadtak. Megneztuk a lakast, es en megkaptam a kisfiu babakek szobajat ejszakara, mig Beike a felnott haloszobaba koltozhetett be. Nagyon modern volt az egesz lakas es a berendezes, persze volt egy-ket kinai diszites, es par foto a haz urnojerol, egy kedves, idosebb holgyrol, teljes pekingi opera diszben, amin felismerhetetlenre volt maszkirozva. A meglepo kicsit a furdoszoba volt, ahol hagyomanyos kinai wc volt, es ez furcsan hatott az amugy teljesen nyugati kornyezetben.
A gyerekek teljes erobol rankvetettek magukat, nagyon tetszett nekik, hogy ott vagyunk, Beike-t el is kezdtek Oreg Beike-nek, meg Beike bacsinak nevezni. Szerencsere engem inkabb csak noverkeztek. :)
Az elso programpont a vasarlas volt, a kozeli szupermarketben, aol mindenfelet osszevasaroltunk, majd nemi kozos fozes a konyhaban. Persze ez abbopl allt sajnos, hogy ok mindent elkeszitettek, nekunkmeg a kamera elott meg kellett kavarni az etelt a serpenyoben, illetve fel kellett vagni a hagymat, vagy becsomagolni a jiaozi-t. De ez is jo volt azert. Kicsit magam alatt voltam, mert nagyon faradt voltam, es egeszsegileg sem voltam rendben, de Beike egy olyan pozitiv kisugarzasu szemelyiseg, hogy hamar felviditott, es teljesen felszabadultam a tarsasagaban.
Sok versenyzovel nagyon szoros kapcsolat alakult ki koztunk az egy honap alatt, ez foleg annak volt koszonheto, hogy allandoan egyutt voltunk, egyutt szenvedtunk es bosszandoktunk, es egyszerre oroltunk, vagy konnyebbultunk meg, ha eppen kaosz volt a szervezes teren, akkor is egymasra szamitothattunk, szoval az egy het, vagy egy honap mind felert intenzivitasban akar egy evvel is.
A fozest a vacsora kovette, majd egy latogatas a hazigazdank tanciskolahjaba, ahol kisgyerekeket oktatnak kulonfele hagyomanyos kinai tancokra. Nagyon helyesek voltak a gyerekek, ahogy megerkeztunk, egy komoly musorral fogadtak minket, teljes jelmezben, sarga, illetve kek oroszlanoknak oltozve. Hihetetlenul kedvesek es bajosak voltak. Nagyon lelkesen fogadtak minket. Kicsit ugy ereztuk, nem erdemeljuk meg ezt a nagy felhajtast, ez is nagyon nagy elmeny volt. Utana meg ottmaradtunk kicsit jatszani veluk. Majd ezt a programot egy karaoke kovette, ami eletem eddigi legbizarrabb karaoke elmenye volt. A zhuzhou-i KTV-bol (karaoke barbol) hianyoznak az angol nyelvu dalok. vagy legalabbis azok, amik minden mas KTV-ben a legsztandardabb szamok, igy vegszukseg eseten el lehet oket enekelni. De itt semmit nem talaltunk meg ezekbol. Se Beatles, se Frank Sinatra, de meg egy arva Backstreet Boys slager sem akadt. Vegul odaig jutottunk, hogy a One love es a Barbie girl c. szamokat ketszer enekeltuk el, mert ennel jobbat nem talaltunk. Na persze probalkoztunk kinai dalokkal is, amik nagyon jok es nagyon jol karaokezhatok, de mindkettonk ismeretei szegyellnivaloan szegenyesnek bizonyultak ezen a teren. Azert sikerult par dalt elenekelni kinaiul is. Es a kinaiak nagyon jo peldat mutattak nekunk. El is hataroztuk, hogy bovitjuk a kinai popszamok teren a muveltsegunket.
Este meg kicsit beszelgettunk, ami nemi rejtett aggodalommal toltotte el a hazigazdankat, de vegul idoben sikerult elaludnia mindenkinek.
Masnap kellett is az energia, egy Pekingi Opera klubba mentunk ugyanis a reggeli utan, ahol egy mindenre elszant sminkes vart minket, akinek az volt a kuldetese, hogy atvaltoztasson minket dan-na es sheng-ge. 4 alapkarakter van a pekingi operaban, a sheng a normal ferfi, a dan meg a noi karakterek osszefoglalo kategoriaja. Nagyon durvan festett ki, feltettem egy kicsit a boromet, csak a kezet hasznalta, es neha szabalyosan pofozott, de a vegeredmeny meggyozo lett. Nem ismertem magamra. Teljesen kinainak neztem ki a vegen. Persze a hatashoz hozzajarult az a kb 5 kilonyi muhaj, csatt, csillogo ko, hajtu, amit a fejemre erositettek. A folyamat elorehaladtaval egyre jobban ugy ereztem, hoigy nagyon tiszteletremelto, ha valaki egesz eleteben pekingi opera szinesz. Minden dizst, mint alkotoelemet ugyanis egyenkent erositenek ra az ember fejere, es alap kellekeket nem csattal tuzik az ember hajahoz, hanem kotelekjkel erositik ra az ember fejere. Miutan ot kotellel elkotozik az ember fejet, es erre meg fel oran keresztul egyenkent rapakoljak a kulonfele egyeb kiegeszitoket... mire elkeszul a mualkotas, mar addigra szedulni kezd az ember.
Igy kellett orakon at tancolnunk, setalnunk, enekelnunk stb a kamerak kereszttuzeben, es eletem elso spontan tv-s interjujara is sor kerult. Bar nagyon tetszett a szokatlan es kulonleges kulsom, de kb 3 ora utan kenytelenek voltak leszedni a fejemrol a diszeket, mert felo volt, hogy osszeesek. Beike jobban birta a strapat, mert kesobb keszult el, es neki kevesebb diszt kellett hordoznia. Ezek utan lemostak rolunka sminket, es meginterjuvoltak minket. Nos ilyen allapotban, hogy oroltunk, hogy tuleltunk egy 3 oras fejelkotozest, illetve a kimeletesnek nem mondhato smiklemosas utani lukteto fejjel hyogyan is valaszolhattunk az ilyen es ehhez hasonlo kerdesekre, mint *Milyen erzeseid vannak a pekingi operaval kapcsoaltban?**Milyen erzeseid vannak a kinai csaladokkal kapcsoaltban?*
Beike minden kerdesre lenyegeben ugyanazt valaszolta: *hen you yisi* *hen haowanr* *dajia dou hen reqing*. En igyekeztem, de nem kellett volna, mert mig tole egy mondatot vagtak be a kesobbi kisfilmunkbe, tolem sajnos tobbet, es kicsit erzodik sajnos az elgyotortseg a kepeken keresztul.
Na nem baj, azert mi nagyon jol szorakoztunk, meg teljes diszben fel s ala maszkaltunk a teremben, es teljes jingju musicaleket rogtonoztunk, amik hatalmas sikert arattak a korulottunk levok koreben.
Hmmm, most lassan bezar a koli netcafeja... Mennem kell. Tudom, kicsit osszeszedetlen lett ez a bejegyzes, de valami miatt ezt az epizodot szerettem volna leirni.
