Tegnap ugy dontottem, hogy kezembe veszem a sorsom iranyitasat, keresek egy nagy konyvesboltot, illetve egy postat, illetve veszek vegre egy kezitaskat, hogy ne mindig a fenykepezogeptaskaba kelljen midnent belezsufolni.
Nyakamba vettem hat a varost, es mivel ugye most sporolok, ezert gyalog indutam neki Pekingnek. Annak ellenere, hogy, amint azt Niko kanadai versenyzo tomoren megfogalmazta, Peking azon keves heyek egyike a vilagon, ahol talan egeszsegesebb a negy fal kozott maradni, mint kimereszkedni, jol esett egy kicsit mozogni. Azt a meresz celt tuztem ki magam ele, hogy elsetalok a harmas korgyuru eszak-nyugati reszeig. Az egyetemtol korulbelul tiz perc alatt elertem az eszaki kozepso harmas korgyurut, igy elegge optimista voltam, de persze a harmadik ora gyaloglas utan, amikor meg mindig ugyanazon a szakaszon voltam, kezdtem feladni a remenyt. Plane, mivel Peking, szeretett vilagvarosom eddig altalam ismeretlen kepet kezdte mutatni. Mintha nagy buza es egyeb mezoket lattam volna a magas epuletek kozott. Persze nem is tudom, miert volt ez szamomra annyira meglepo, tegnapelott, az egyetemem mellett, a varos pezsgo kozepen lattam egy szamarovontatta kis szekeret, illetve egy, a kozombos jarokelok kozott bekesen setalgato tyukot. Tegnap este pedig a Houhai kozkedvelt szorakozohelyen valaki egy jol megtermett libaval setalgatott. :)
A negyedik ora utan vegul betertem egy nagynak tuno szupermarketbe, hogy vegyek nemi kis harapnivalot. Sikerult is talalnom egy kulonos talalmanyt, hasabburgonya tojassal kis pogacsava sutve. Nagyon olcso es nagyon finom volt, csak persze olyan zsiros, hogy egy mangalica is megiriyelhette volna. Imadnivalo az itteni szupermarketekben, hogy kesz sult eteleket is lehet venni, nagyon olcson, es altalaban nagyon erdekesek.
Tovabbi fel ora gyaloglas utan orommel fedeztem fel egy tablat, amire ki volt irva, hogy az Allatkert es a Lila bambusz parkja merre van, el is hataroztam rogton, hogy arrafele veszem az iranyt, mivel viszonlag ismeros vagyok arrafele, es tudtam, hogy ott megtalalom almaim szupermarketjet, a Carrefourt, vagyis a Jialefu-t. Persze utolag rajottem, hogy a tabla az autosoknak volt kirakva, ugyhogy tovabbi tobb oras gyaloglas vart ram.
Autosok. Rengeteg van beloluk most is, beszelgettem az egyik taxissal, es kiderult, hogy bar az Olimpia alatt foganasitott szigoru intezkedesek megszuntek, de tovabbra is ervenyben van nehany, a kocsihasznalatra vonatkozo korlatozas. Minden heten van egy hetkoznap, amikor a kocsitulajdonosok nem hasznalhatjak a kocsijukat. Hogy melyik napon ki nem hasznalhatja, az a rendszamtol fugg, azt hiszem, hogy hetfon pl a 0 es 5-tel kezdodo rendszamuaknak kell otthon maradniuk, vagy tomegkozlekedniuk, es igy tovabb. Hetvegen mindenki kocsizhat, es a taxikra nem vonatkozik a korlatozas. Ha valaki megszegi ezt a szabalyt, akkor a penzbirsagon kivul buntetopontokat kap, es ha osszegyulik egy bizonyos pontszam, akkor ujra meg kell csinalnia a jogositvanyt.
Ahogy setaltam az Allatkert fele, vegigmentem azon a hosszu uton, ahol Adrian lakast berelt meg annak idejen. Abszolut felismerheto volt a kornyek, de megis egy csomo uj dologgal talakoztam, amik par eve meg nem voltak meg. Felepitettek mind azokat a modern es szep epuleteket, amiket meg legutopbb csak epp hogy elkezdtek epiteni, illetve mar elkeszult egy csomo metromegallo, a negyes vonal megalloi. Hat igen, ugy tunik, itt is a negyes vonalat epitik eppen, csak a kulonbseg, hogy az elmult par evben mar elkeszult a 13-as stb vonal is. :)
Erdekes, az emlekezetemben ugy maradt meg, hogy Adrian-tol a Jialefu-ig rovid kis setaval el lehet jutni, valoszinuleg akkorra mar megszoktam a pekingi tavolsagokat, mert most nagyon hosszunak tunt, mire vegre megerkeztem a szupermarketig, ahol szinte semmi nem valtozott.
Ami kicsit megdobbentett, hogy most ugy tunik, haziallatokat is lehet venni, halakat es ekszerteknosoket kozvetlenul a gyumolcsok mellett. Ami meg kicsit sokkolo europai szemmel, hogy egyes halakat kulcstartoba raktak bele, egy nagyon pici kis tegelybe, neonszinu kovekkel egyutt, ahol alig van helyuk, meg vizuk. Szerencsere a tegely kinyithato, szoval ha szerencsesek, akkor megvasarlasuk utan atkerulnek egy nagyobb akvariumba. De persze ekkra hosegben halaszle lesz beloluk, mire hazaernek...
Mar sotet volt, mire befejeztem a vasarlast, persze se konyvet, se taskat, se postat nem talaltam... Viszont volt egy csomo egzotikus gyumolcs, potom aron. Igy mangoval es papajaval megrakottan nekialltam buszt keresni, mivel a 6 ora alatt megtett tav mar a terkepen is eleg hosszunak tunt, igy nem volt kedvem visszafele is gyalogolni, arrol nem is beszelve, hogy korulbelul reggelre erkeztem volna meg. Kis tevelygesek utan, viszonylag zokkenomentesen sikerult visszaernem a koliba.
A koliban hihetetlen modon embereket lattam. Azt hittem, kepzelodok, de nem, valoban azok voltak, kulfoldiek, es hamarosan beszedbe elegyedtunk. Nagyon baratsagosak voltak, ket lengyel lany, egy kozepkoru no, illetve egy amerikai srac. A lengyelek hamar bebizonyitottak, hogy a lengyel-magyar baratsak nem csupan legenda, hamarosan mar a szobamban voltunk, es nezegettuk a budapesi es lengyel kepeslapokat. Kiderult az is, hogy mar ket hete Kinaban vannak, es hogy egy nyari kurzuson vesznek reszt az egyetemen. Vajon miert nem talalkoztam veluk eddig?
Hmmm, mint kiderult, a nyelvi csoportjukbol paran elkaptak valahol az uj tipusu influenzat, egy hete elvittek oket *valahova*, azota nem tudnak roluk semmit, es mivel ok naponta erintkeztek veluk, ezert egy hete oket is elvittek egy hotelbe, ahol gyakorlatilag karantenban voltak, es mindenfele orvosi kivizsgalasnak vetettek oket ala. Mivel semmilyen szimptomat nem produkaltak, ezert kaptak errol egy orvosi igazolast, es visszengedtek oket a koliba azzal, hogy negy napig nem mehetnek sehova, nem beszelhetnek senkivel, es mindenkepp maskot kell viselniuk.
Hmmm, szolhattak volna egy kicsit elobb is. Hirtelen egy S. King regenyben ereztem magam. A baratsagos idegenek, akik rejtelyes korral fertozik meg a gyanutlanokat.
Bar ez termeszetesen tulzas, hiszen semmi bajuk nincs, de azert orultem, amikor ismet egyedul voltam, bevettem egy csomo vitamint, es alaposan lefertotlenitettem, amit lehetett.
Majd harom nap mulva ujra keresem oket, biztos, ami biztos.
