Veget ert a szunet, es meg be kell szamolnom a Turandot-rol es Taishan-os kirandulasrol.
A Turandot eloadassal kapcsolatban nem mentek olyan zokkenomentesen a dolgok, mint ahogy arra szamitottam. Fel otkor talalkoztunk ugyanis a szervezet vezetojevel, aki azzal a nekem cseppet sem tetszo otlettel allt elo, hogy akkor majd en az o jegyevel megyek. Mindenesetre sokaig beszelgettunk, mig az eloadas kezdeten megprobaltunk ugy belogni, hogy mindenki be tudjon menni. Na ekkor elegem lett az egeszbol, es azt mondtam, hogy inkabb veszek jegyet. Ez mar 5 perccel az eloadas kezdete elott volt, es korulbelul ket percen belul mar sajat jeggyel tertem vissza, tekintettel arra, hogy last miute vettem, last minute aron. En ezentul csak igy fogok jegyet venni!
Igy nem vagyok cseppet sem elkotelezve sem!
Az eloadas egeszen magaval ragado es lenyugozo volt. Illetve nem is csupan az eloadas, hanem a Madarfeszek. Ekkora epitmenyt meeg elkepzelni is nehez volt szamomr korabban, hatalmas, szovevenyes, modern, semmihez nem hasonlithatoan egyedi. Ahogy sietten feltele a lepcsokon, egeszen egy scifi-ben ereztem magam, korulottem a vorosre festett falak es a kusza femoszlopok, valoszinutlen fenyek, az azokban megfagyo lehelletem, az oszlopok kozti kilatas a Vizes kockara es egyeb epitmenyekre, amelyek tarka szinekben pulzaltak, emberfeletti meretek, es emberfeletti hangok, ugyanis mindehhez a furcsa latvanythoz adta az alafestest a zenekar hangolasa, es vegul az opera elso par perce. A dramai es megis szep hangok ugy suvitettek az oszlopokon keresztul, hogy olyan erzese volt az embernek, hangszorokbol jon ki, pedig nem. Vegre kileptem a nezoterre, es hat ott is elegge lenyugozo latvany fogadott, tobb tizezer ember, apro pontok mindenutt, folyamatos mozgas.
Hozza vagyok szokva az europai szinhazakhoz es az ottani szinhazi kulturahoz, ezert mondjuk zavaro volt nagyon, hogy folyamatosan maszkalt, beszelt, pattogatott kukoricat evett valaki, de mondjuk egy stadionban voltunk... Es hat igen, a Stadion ugye nyitott, igy sajnos vegig faztam egy kicsit. De gyonyoru volt az egesz. En egeszen eddig nem is tudtam, hogy ekkora operarajongo lennek. Amikor felcsendult a Molihua dallama neha, akkor egy csomo nezo elkezdte dudolni, egesz felemelo volt. A Turandot szerepet alakito fantasztikus hangu enekesnon kivul azt hiszem mindenki kinai volt a fellepok kozul, kiveve a karmestert, aki talan magyar volt. (Ezt ne vegyuk keszpenznek meg, annyi bizonyos, hogy volt egy magayr a produkcioban, es en a karmesterre tippelnek, de utananezek.) Olaszul enekeltek, teljesen autentikusan, es kinai feliratok mentek hozza.
Latvanyos volt a rendezes, jo volt a helyem, de a hatalmas szinpad elveszett a meg monumentalisabb Madarfeszekben, es messze volt. Valahogy Zhang Yimou-tol elvartam volna, hogy egy kicsit jobban kihasznaljak a stadion nyujtotta lehetosegeket, latvanyosabb es formabontobb eloadast csinalnak.
Az eloadas szuper es vilagszinvonalu volt, de inkabb passzolt egy gigantikus koszinhaz szinpadara.
Aznap ejszaka meg belekostolhattam abba, hogy milyen a latin amerikai temperamentum, egy itteni magyar lany barataival talalkoztunk, egy olyan pubban, ahol aznap foleg spanyol nyelvu zeneket jatszottak. Ezt a latin amerikai tarsasag mind kivulrol fujta, es teli torokbol enekeltek, vegul egy francia srac felpattan tegy szekre es tancolni kezdett (meg is kerdeztuk tole, hogy o TENYLEG francia-e :) ), es mi is tancra perdultunk a padlon.
Masnap este indultunk a Taishan-hoz. Az asszem egy kulon bejegyzest erdemel. Jol ereztem magam, de reg volt reszem ilyen faraszto programban. Ket napja ertunk vissza, de most se nagyon tudok labraalni, es ha lepcsot latok, nem eleg, hogy nem birok felmenni rajta, de mar attol megfajdul a vadlim, ha csak ranezek.
A kirandulas alatt a nagy hegymaszason, a brutalis vonatuton es az emberkinzo buszuton kivul sok egyeb erdekes dolog is tortent. Erdekes ismeretsegeket kotottem, es megrazo felismereseket tettem.
A pekingi elso napot szinten megrazo dolgok tettek szinesebbe, majd az estet kedvenc kanadai kinai baratommal elkoltott vacsoraval zartam, aki ismet meglepett azzal, hogy mennyire kellemes tarsasag.
A tegnapi elso tanitasi napot a sokkolo het orai felkeles tette kimeritove, es egy magyar ismeros latogatasa elgondolkodtatova. Na jo, nem irok rebuszokban a tovabbiakban, igerem.
