A kinai emberekrol sok mindenki sok mindent mond, sok kulfoldi sokfelekeppen velekedik. Az azonban szerintem tagadhatatlan, hogy altalaban kedvesek, segitokeszek, baratsagosak. Persze negativ peldak is akadnak, duhito, bosszanto, idegesito peldak, de a tapasztalataim 99 szazaleka Kinaban a legelso peldakat tamasztjak ala.
Kinaban peldaul lehetetlen eltevedni, ha megkerdezel valakit, merre kell menni, az a minimum, hogy elmagyarazza, de nem ritkan elkiser teljesen, vagy egy darabon, es ha nem tudja, hogy merre kell menni, akar meg kepes telefonalni es megkerdezni egy ismeroset. (Persze a rossz eset az, amikor rossz iranyba kuldenek, mert bar mondjuk nem biztosak benne, hogy arra kell menni, de azert szeretnenek mondani valamit megis. Persze egy ido utan az ember raerez, hogy mi a kamu, es mi az igazi utbaigazitas.)
A legszorakoztatobbak azonban a taxisok. Senkivel nem lehet olyan jot beszelgetni a pekingi csucsforgalomban, mint a mindig erdeklodo es baratsagos taxisoforokkel. Az ember a legkulonfelebb temakat targyalhatja ki veluk, kozvetlenul, anelkul, hogy attol kelljen tartania, hogy telefonszamot akarnak cserelni vele. Altalaban mindig jokedelyuek, es beszedesek. Neha mar-mar sajnalni kezdi az ember, hogy mar meg is erkezett a celallomashoz, es ki kell szallnia.
Az elmult napokban tobbszor kenyszerultem taxiba szallni, es bar gyakran iszonyat rosszul lettem a raszkodastol, de nagyon sok kellemes tarsalagasban volt reszem. Egy taxisofor peldaul tobbet tudott Magyarorszagrol, mint mondjuk egy atlag nyugat-europai, es ez nem amiatt volt, mert magyar rajongo, hanem csupan mert tajekozott es kulturalt ember. Sok taxisofor kifejtette nekem, hogy mennyire frusztralo nekik is a teljes kaosz a kocsikozlekedesben. Egy masik egeszen elkepeszto eset pedig az volt, amikor egy eloadasra siettem, de alig volt nalam keszpenz, es Imi elvileg az eloadas helyszinenek a bejaratanal vart, hogy kisegitsen, de a taxink pont elhajtott az utca mellett, ahol a hely volt, es vissza se lehetett fordulni, mert olyan nagy dugo volt, es lepesben lehetett csak haladni. Ekkor a sofor azt mondta, hogy adjak oda neki annyit, amennyi van nalam, es menjek, mert ha meg megvarom, hogy tegyunk egy kort, lekesem az eloadast. A teljes ar haromnegyedet fizettem ki, es meg szamlat is nyomtatott rola a soforom, raadasul az eloadast sem kestem le. A taxisoforok alkalmankent nyelvtanarnak sem utolsoak, ha kerdez valamit toluk az ember, keszseggel valaszolnak, legyen az nyelvtani termeszetu, vagy a szokincsre iranyulo kerdes.
Van kulfoldi, aki nem pont ezeket mondana, de en ugy gondolom, hogy vannak Kinaban nagyon arrogans es ontelt kulfoldiek, es szerintem mindenki megerzi, hogy hogyan viszonyulnak hozza, es azt fogja viszonozni. A szamomra itt kulonos dolgokat en erdekessegnek fogom fel, azert vagyok itt, mert szeretek itt lenni, ha ez nem igy lenne, mehetnek mashova, es ugy vagyok vele, hogy nem kell az embernek kifodulnia onmagabol, vagy eletstilust valtania ahhoz, hogy elfogadja, hogy itt nem ugyanolyanok mindig a szokasok, mint otthon, es hogy ezt tiszteletben tartsa. Szerintem ez a hozzaallas es a kinai nyelvtudas lehetove teszi, hogy az ember jobban erezze magat barhol a vilagon, es hogy jol kijojjon a kornyezetevel.
