Van egy lany a koliban, aki vegtelenul irritalo. Reg talalkoztam olyan emberrel, akit ne birnek akarmenndig elviselni, en tipikusan az a lany vagyok, aki mindenkivel joban van, de legalabbis senkivel nincs rosszban. Ez a lany viszont kihozza belolem az agresszivabb enemet.
Egesz tegnapig azzal hitegettem magam, hogy o igazabol egy aranyos, kedves lany, de tegnap este betelt a pohar.
O egy japan lany (ha belegondolok, hogy akar az en szobatarsam is lehetett volna, kiver a jeges veritek, ossze sem lehet hasonlitani az en kellemes szobatarsammal), aki nem tud kinaiul, csak egy kicsit angolul, nagyon baratsagos akar lenni, es mindig nagy hangon kiabal angolul, aminek a 3/4-et nem lehet erteni, es bizalmasan fogdossa az ember kezet 5 perc ismeretseg utan. Idetlenul nevet folyamatosan, es a tapogatasi kenyszere nem all meg a beszelgetotarsa kezenel, hanem atterjed mindenre, ami a kozelebe kerul. Tegnap este a szobankban volt, kinyitom a ruhasszekrenyemet, amikoris a hatam mogott artikulaltlanul felsikit, hogy de szep ez a ruha, ezutan siman ramaszik utcai cuccban a tiszta agyamra, hogy a kezevel is benyuljon a szekrenyembe, hogy megtapogassa a kedvenc ruhamat. Megtapogatja a konyveimet, a fenykepeimet, amiket nezve meglepodik, hogy most keszultek, o, de hisz ezeken a kepeken meg olyan fiatal vagy, mondja, es ezt boknak szanja... Ezek utan Mali (imadnivalo japan szobatarsam) segit osszerakni a gepemet, mikozben ez a lany folyamtosan ott okoskodik, termeszetesen kb anyira ert hozza, mint en, de azert jol megtapizza a laptopom is, osszevissza kevergeti az ismertetoket, mikozben felig a parnamon ucsorog az agyamon, amikor van kb ket ures szek.
Valahogy kezd az egesz elviselhetetlenne valni, vissza kell fognom magam, hogy ne szoljak be neki, hiszen vegulis segiteni akar, es valoszinuleg tenyleg egy kedves es aranyos lany, csak egyszeruen 5 percnel tobb belole mar megart. Szobatarsam es egy harmadik japan lany, aki a szobaban van, mind nagyon szimpatikusnak tunnek, szoval biztos nem en valtoztam at hirtelen kibirhatatlan perszonava.
Hmmmm, mindjart vege, mindjart kimegy a szobambol. Faradt vagyok, le akarok dolni az agyamra, de nem lehet, mert ott ul, szeretnek a gepem kozelebe jutni, de nem tudok, mert ott kapalozik a kezeivel, szeretnek beszelgetni a masik lannyal, de nem lehet, mert kozenk ugrik, es elkezdi szorongatni a kezem a nyirkos kezeivel, es ez meg a jobbik eset, mert amugy kiszamithatatlan, hogy a ruham melyik reszet fogja megfogni.
A gepemet meg nem lehet hasznalni, de szerencsere ellenszenvem barmilyen megnyilvanulasa nelkul sikerult meguszni az estet.
A reggelem ma ugy kezdodott, hogy a zuhanyzoban ramnyitott ez a csaj. Nem tudhatta, hogy van ott valaki, mert mar reg nem folyt a viz. Mar fel voltam oltozve, o viszont nem, ami erdekes, hogy puceran maszkal a folyoson levo kozos helysegben. Ahhhhhhh. Persze, mindenkivel elofordulhatnak ilyenek, de azert kicsit sok volt ez reggeli kezdetnek.
A vicc, hogy egy olyan szobatarsat adtak neki, aki osztondijas, ezert jar neki a szoba, de a csaladjaval lakik a varosban. Hmmm, vajon a veletlen intezte igy?
